A csodálatos vasárnapom után elérkezett az első munkával (is) töltendő hetem.
Én naiv, azt hittem, hogy már hétfőn kezdek, de igazából nem a kávékészítést kezdtem el effektíve, hanem a papírmunkát, ami a Starbucks melóval jár. Oh,boy! 2-re értem be a kávézóba, de csak fél 3-kor álltunk neki Suzanna-val (manager - jegyezni!) kitöltögetni a dolgokat. Itt alap, hogy megkérdezik, hogy milyen kávét iszol, amint megérkezel kb...:) Az már más dolog, hogy nagy szemekkel néznek rád, ha éppen sima eszpresszó a válaszod, mert itt mindenféle löttyöt kevernek össze-vissza, no de erről kicsit később. Egy szó, mint száz, elkezdtük a munkába lépéshez szükséges dokumentumok kitöltését (szerződés, on-line rendszerbe való felvitel, egészségügyi kérdőív, halál esetén kire hagyom a 'vagyonomat' - Anci, Téged jelöltelek meg...:))
Ezután érkezett a csodás része a dolgoknak. Annyi, de annyi előírásnak és szabálynak kell itt megfelelni, hogy az valami hihetetlen. Persze, tudom, ez mindenhol van, de mivel én még nem dolgoztam ilyen típusú helyen, így azért eléggé mellbe vágott a dolog. Elméletileg 5-ig lettem volna, de aztán negyed 7-kor tudtam csak befejezni a különböző szabályzatok átnyálazását, mert ugye mindegyikről ott rögtön ki is kellett tölteni egy kis kvízt. (HACCP angolul és efféle finomságok...) E mellé még kaptam egy 50 oldala kis füzetet, amit a héten ki kell töltenem szintén hasonló kérdésekkel kapcsolatosan. Ebben azonban sok olyan dolog van, amit otthon abszolút nem tudok megcsinálni, csak a bent, ugyanis kézikönyv kell hozzá, illetve a manager. Ki van ez találva, kérem :)
Az első munkanapom így kávékészítés nélkül telt, de legalább annyira fárasztó volt, mintha lattekat csináltam volna egész nap :D
Kedden és szerdán szabad voltam, mert már előre szóltam Suzannanak, hogy NI-interjúm lesz. (NI szám: ami itt szükséges a munkavállaláshoz. Ha jól értettem, akkor itteni TAJ-szám szerűűűűűűűűűség. Igazából ugye már enélkül is el lehet kezdeni dolgozni, de hosszú távon elengedhetetlen.)
Az NI interjóm Camdenben volt. Nem messze az egyik kedvenc részemtől Londonban. Csodás hippiüzletek, színes-szagos lények és miegymás :D Nu, a lényeg, hogy elég könnyen megtaláltam a helyet, de 3/4 órával a szükséges időpont előtt érkeztem, így még várnom kellett. Igazából 3-ra mentem volna, de 3/4 3-kor felmentem a kijelölt emeletre és már szólítottak is. A lényeg, hogy nagyon nem szeretik, ha késel. Ezt külön ki is emelték a Londoni Magyaroknál.Ugorjunk oda, hogy Andrew volt az interjúztatóm. Kínai emberke, aki csodás brit angolt beszélt. Egyáltalán nem volt furcsa! :P Emőke persze ismét bemutatkozott, mivel amint leültem már pisilnom is kellett. Nem nevet! Tényleg így volt :D Nagyon furcsa módon nincs náluk WC, ezért át kellett nyomulnom a szomszéd Mekibe, aztán visszadzsalnom Andrewhoz. Utána már meg sem lepődtem, hogy mellettem 2 magyar srác ült éppen :) Elbeszélgettünk, amint vártuk az ügyintézés egyik menetét. Az egyik srác már 8. éve van kint, a másik most jött ki dolgozni. Kertészkednek, de mindenképpen otthon képzelik el öregségüket, csak hát addig is meg kellene élni valamiből, ugyebár.
Lényeg a lényeg, elég hamar lement az interjú, azzal nem volt semmi gond. Időközben Andrew magához vette az útlevelemet és a személyimet, majd mondta, hogy üljek vissza a váróba, de semmiképp ne menjek el az irataim nélkül. Nem volt tervem, elhihetitek. :) A vicc csak az volt, hogy míg mások 10-15 perceket vártak maximum, addig én 45 percet ültem Godot-ra várva. Később belegondoltam. Lehet, hogy Andrew bosszúja volt ez a pisilés miat...HÁHÁÁÁ!! :D :D Sebaj. Akkor éppen nem voltam nagyon boldog a várakozás miatt, de ez legyen a legnagyobb gondom az életben, nemde?
Sajnálatos módon eléggé hamar elment a keddem ezáltal. Majd szerdán Blankával nyakunkba vettük a környéket és beiratkoztam a közeli könyvtárba. Ezt is Blanka mutatta meg. Nagyon jó kis hely! Sok-sok angol könyv, mindenféle tanuláshoz használható könyvecskék. On-line kellett először regisztrálni, majd ott megkeresték az adataimat, kértek egy lakcímigazolást és mivel tudtam ilyennel szolgálni ez elég is volt nekik. (Mellékesen jegyezném meg, hogy nem kértek el egy árva petákot sem. Szabó Ervinbe mennyibe is kerül beiratkozni??? - Bocsánat, de nekem az a mai napig kivágta a biztosítékot! :D)
Ezután elmentünk Kilburn Highroad-ra (asszem:)) ahol sajnálatos módon szép-szép ruhákkal teli boltban is jártunk. Nem vettem semmit, de sajnos már tudom, hogy merre van...:D Veszélyes terep :P Vásárlótúránk után visszatértünk a lakásba, majd megpróbáltam tanulni kicsit, töltögetni a könyvet, de hamar feladtam. ad1: felcsesztem magam, hogy mennyire nem tudok angolul, hogy még ezt sem értem meg :D ad2: rájöttem, hogy ehhez én kevés vagyok :D No meg aztáááááááááán készülni kellett, mert végre találkoztam Hutyival!!!!! :)))) Előbb persze Gáborral mentünk be a belvárosba, mert segítettem neki napszemüveget nézni. (Legalábbis remélem, hogy segítettem :D) Én is vettem volna egyet, de konkrétan nem lehetett összecsukni, úgyhogy inkább letettem róla. :D Tesómmal hárman beültünk egy Mekibe (jelszó:költséghatékonyság!) és nagyon jó volt ismét dumálni...vannak, akikkel egyszerűen nem tudsz szomorú lenni :) /Persze a Mekiben is találkoztunk magyarral. Egy magyar srác DAVIDE takarított körülöttünk és törölte le az asztalunkat. Aranyos volt. És ismét rájöttünk, hogy itt senkit sem szabad hangosan szidni:P /
A mai nap viszont TÉNYLEG elkezdtem dolgozni! :) Személyes betanítóm Zuhra, aki Szomáliából származik és fekete lepellel fedi el magát. Az arca látszik csak ki, meg persze a kezei, de minden mást el kell takarnia. 23 éves kis csaj, mondjuk én többnek néztem, de nagyon aranyos! :) Eddig még nem nagyon szólhatok rosszat a kollégákra. Hála az égnek. Szóval Zuhra segít nekem megtanulni a dolgokat, ami azt jelenti, hogy egy beosztásunk van, mert az elejétől a végéig vele leszek.
Első nap már úgy kezdődött, hogy nem jutottam be a boltba :D Tudni kell, hogy a mi üzletünk egy New Look nevű ruhaüzlet második emeletén található. Azt hinnétek, hogy el van dugva a drága, de majd mindjárt jön egy ezt meghazudtoló sztori! :D Szóval mondja nekem Suzanna, hogy majd csak dörömböljek be az ajtón és az eladó csajok beengednek. Hát úgy engedtek be, mint Titeket! :D Oké, akkor felhívtam az üzletet, Suzanna elkezdte magyarázni, hogy merre menjek, persze sikerült egy másik raktárba bemennem valami ukrán munkások közé, akik aztán továbbküldtek...majd egy aranyos fekete bácsi segített megtalálni az utat! :) Egy kód is kellett volna a lifthez, de én addigra már leraktam Suzannat, mert kaptam lent egy működő kódot. Mosolygott is rám nagyot, mondta, hogy éppen akkor nyomtam ki, amikor elkezdte volna diktálni a kódot a lifthez...hááááát mondom, anyám, ne aggódjál! Megoldottam :D
Ezután elkezdtem a napot Zuhrával. (Kaptam egy kis dorgálást, mert 4 perccel előbb csekkoltam be a rendszerbe, mint kellett volna :D ) Feltöltöttük a sütis pultot, ott is annyiféle dolog van, amit jegyezni kell, hogy nem is hittem volna :) Ilyen meg olyan cetliket kell írni egyesével, hogy mit meddig lehet felhasználni. Álom :)
Eztán nagy mosolyogva mondja nekem Zuhra, hogy akkor coffee-tasting következik. Mondtam, hogy ez nagyon jól hangzik, hogy mi kávét fogunk kóstolni, de sajnálatos módon az elmúlt 2 napban úgy ellepte a takony az ízlelőbimbóimat (már bocsánat :D), hogy semmi ízt nem érzek.....se szagokat/illatokat, se ízeket. Azért választottam egy guatemalai kávét, amihez browniet és banános sütit ettünk. Állítólag egész jó volt :D :D :D
A nap további részében kávékészítést tanultam. Már tudok egyszerű lattét és cappuccinot csinálni. Tudom, nem nagy kunszt egyeseknek, de én nagyon örülök neki! :D Baromi nehéz rendes tejhabot készíteni, mert nem mindegy, hogy meddig hallod azt a hangot, amit kell.....huhh, még álmomban is az a hang lesz a fejemben, szerintem :D Volt egy 10 perces szünetünk, majd egy 30 perces hosszabb. Összességében 9-től fél 5-ig voltam bent. Az utolsó fél órában megpróbáltuk összeszedni, hogy akkor mi lesz a házi. Jaja, olyan is van! :D Mivel a nap folyamán nem sikerült azért mindent megtanulni (béna vagyok,tudom:D) ezért házinak kaptam, hogy a meleg italok rövidítéseit tanuljam meg. Zuhra nagyjából összeszedte őket nekem, de ezt holnap délelőtt fogom megtenni, mert ma már semmi nem megy bele az agyamba....nincs több kapacitás...ennyi :D
Volt egy olyan óra, amikor konkrétan 40 ember állt sorba.....pffffff gyerekek. Ieva, a lett kolléganő. aki szerintem totál unja és utálja a munkát :D osztogatott pohártartókat, amikkel 25 pennyt lehetett megtakarítani. Én nem tudom, hogy egy iskolába ment-e be, vagy csak éppen egy kirándulócsoport botlott bele a bejárati ajtónál, de annnnnyi gyerek jött be, hogy azt hittem besz*rok! :D Erre ott álltunk egy normálisan működő kávégéppel ,mert a másikon valamiért nem lehetett tejet forralni, egy betanuló Emőkével, aki örült a fejének, hogy tud lattét csinálni, JA meg persze cappuccinót. Ebből egyet sem kértek :D :D :D Amúgy nem volt gond! Mindenki éppen azt adott oda, amit tudott, én meg csináltam, amit tudtam. Sorra kérdeztem mindenkitől, hogy mibe mit rakjak. Nem mindig jött össze, de azért csak lement a sor :D És tényleg nagyon segítőkészek a munkatársak, csak azért a végére olyan gubanc lett a fejemben, hogy a saját nevemet sem tudtam volna lebetűzni szerintem :D Azért kellemes elégtétel volt a "Good job!" mindenkitől! :) Nőtt a májam! És már el tudom fogadni, ha dicsérnek, képzeljétek!!! Ez nagyon jó érzés :) Van egy Victoria nevű kollégám, 21 éves, brit kis csaj. Vele röhögtünk nagyokat, mondja nekem, hogy attttyaisten mennyien vannak....én meg nézek rá, mondom nekem mondod!? :D Nyomulok itt a lattémmal, ezek meg állnak sorba a "vaníliaszirupos-karamell macchiato-amin-ne-legyen-hab-és-sovány-tejből-legyen-de-legyen-rajta-karamell-öntet" kávéjukért :D :D :D És akkor még egyszerűt mondtam. Lényegében jól telt az első napom. Tetszett a pörgés is! Totál leszívott agyilag. Most érzem igazából :) Mindazonáltal várom a holnapot, a még több tanulást, a csodás pénteket, illetve hétvégét....ha most nem tanulok sokat, akkor soha :D
A munkatársak jófejek. Van egy kínai avagy koreai, mea culpa, de nem tudom megállapítani, hogy mégis honnan jött, munkatárs (Sophie), akinek alig érteni az angolját, de aki nagyon aranyosan megigazította a galléromat, miközben nagy munkában voltam a kasszánál :) Ja,igen. Már kasszáztam is.....! Kissé lassú voltam, ugyanis feltorlódott a sor...:D Legalább megpróbáltam :D
A lényeg, hogy mindenki biztat, mondják, hogy ügyesen dolgozok. Zuhra pedig nagyon ügyesen tanít. Persze van, amikor kissé gyorsan mondja el a dolgokat, de amikor már látja, hogy pirosan villognak a szemeim a túl sok információtól, akkor kicsit lassít :D
Holnap kasszázásra és jeges italokra fel! Reméljük kibírom az újabb napot! JA és zárós leszek. Mármint zárásig ott kell maradnom, úgyh holnap is agyilag zokni mode - ON! :)
Pusz-pusz!
