Minden napod egy mosollyal kezdd!

Mivel kaptam pár megjegyzést, hogy nem hallottatok felőlem egy ideje, írok. Mint mindig, most is próbálok minden fontosnak látszó történetet megemlíteni, de kétlem, hogy sikerülni fog. 

Az utolsó életjelem óta volt egy hét szabim. Nos....a vicces dolog az, hogy konkrétan 6000 dolgot elterveztem, amiből konkrétan alig sikerült valamit is megvalósítanom :D :D Ez gondolom általános. Legalábbis remélem, hogy nem csak én töltöttem el 1-2 haszontalan napot az életemben. 

A keddi napon voltunk Blankával Kensingtonban. Elterveztem, hogy megyek 2 múzeumba és egy galériába a környéken, aztán kiderült, hogy Blanka is aznap szabad volt, úgyhogy csatlakozott. A tervezettből végül a Victoria & Albert múzeumot sikerült csak megnézni, mert a Science múzeumnál sor volt, amit sok-sok gyerek alkotott, így inkább feladtuk a küzdelmet :)))) A franc sem akar ordibáló kölyköket kerülgetni a szabadnapjain. ;) 

Mindazonáltal parkba is kimentünk, ahol dögledeztünk egy ideig, aztán onnan átnyomultunk a Portobello Marketre, ami igazi pompájában inkább szombati napokon látható, de így is egész jó volt. Itt csináltam a híres-neves könyvesboltról képet, amiben Julia Roberts és Hugh Grant is találkoztak ;)))) Aki nem tudja, miről beszélek, az vessen magára :D 

A hét további napjain próbáltam szobákat nézegetni....eddig nem túl sok sikerrrel :( Baromira nem egyszerű a dolog. Voltam egy helyen, ami a mellettünk lévő parktól nincs annyira messze, de eléggé ciki volt a szituáció.... Leegyeztettem az időpontot a közvetítővel, aki baromira nem szólt a mostani lakónak, hogy jövünk szobát nézni....A környék maga nagyon jópofa, tetszett, de a házban vagy 4-5 pasi lakik, akik nem éppen a tisztaságukról győztek meg, amikor odaértünk....Elég koszos volt az egész lakás, a srácot felkeltettük, akinek a szobáját néztem meg. Hát mondom oké.....akkor hagyjuk is a témát :D hehe :) 

Amúgy a szabadságos hetemen voltam itt először moziban! Juhúúúú :D Hatalmas élmény volt hehehehe :D A Herkules című csodaalkotást néztük meg, 3D-ben, persze. A tény, hogy 40 perccel a film kezdete után értünk be a terembe már csak hab a tortán :D De azért jó volt :) 

JAJJJ, meg ettem lángoooost!!!! Ollllyan boldogságos voltam :D Elmentünk Camdenbe, az ottani magyar bódéba. Sió gyümölcslével, meg gulyással kínálnak....hehe....csodálatos :D 

A hétvégén tesómmal elterveztük, hogy főzünk magyar ízeket, amiből nem lett semmi :D Vasárnap reggel találkoztunk, de mindegyikünk rottyon volt kicsit, úgyhogy nyitottunk egy nagyon-nagyon finom kávéval, majd bevásároltunk 1-2 dolgot, aztán hazamentünk Gáborhoz és aludtunk vagy 2 órát :D Tudom-tudom, csumpik vagyunk :DDDD 

Ezen csodás, punnyadós hét után visszatértem a munkába. Bár ne tettem volna. 

2 "csodás" hírrel fogadtak:

1. Zuhra beadta a felmondását. Óhellóóóóó!!! Na erre én sem számítottam! :D Mondták a többiek, hogy ez a nagy hír...megkérdeztem Zuhrát, hogy amúgy miért és hogyan és hm??? Erre egyik este felhívott, aztán vagy 40 percig magyarázta a témát. Ugye szabin volt 1 hétig ő is és miután visszajött, mondta, hogy Suzy eléggé kiakasztotta. Van egy új kolléganőnk, Clara, a spanyol csaj, akit említettem. Már majdnem egy hónapja van itt, de nem tanul olyan gyorsan, viszont totál megértem, szerencsétlennek alig volt ideje kérdezgetni. Iszonyatosan sokan vannak nálunk is mindenki ugye stresszel....főleg, ha az stresszgombóc (Suzy) is ott van :D Namármost...Zuhra valamelyik nap, reggeli időszakban egyedül volt Claraval, ami nem egy szerencsés kombináció....Az ember hiába kedvel valakit, ha helyette kell 3-szor olyan gyorsan és keményen dolgoznod, akkor nem leszel boldog....

(Side note: Ha az ember nyit, az nem feltétlenül rossz, de néha fárasztóbb tud lenni, mint a zárás. 3 műszak van nálunk: nyitós (8.30-tól kb. 4-ig, vagy 5-ig), middle shift (10-től kb. 6-7-ig), illetve zárós (12-től fél 10-ig v néha későbbi kezdés....ha szerencsés vagy) :D Általában 2 ember szokott nyitni, egy supervisor és egy barista. A barista készíti elő a pastry case nevű helyet, ahol a sütik és társaik vannak. Illetve általában a bárt is ő kell, hogy előkészítse, ami azt jelenti, hogy minden szirupot és társait fel kell töltelni és day dot nevű matricákat kell rá nyomerászni, hogy tudjuk, hogy mi mikor jár le. Ez egy gyors mozgású baristának is sok néha, mert ugye 9-től már jönnek a vendégek és a supervisornek sok dolga van, így nem mindig tud segíteni. Effektíve egyedül kell felvenned a rendelést, cseverészned a vendégekkel, illetve megcsinálni az italokat. Azért ez eléggé fárasztó tud lenni.... 

Nos, ha egy relatíve új emberrel vagy együtt a reggeli órákban, akkor az hatványozottan fárasztó tud lenni, mert ugye ő még nem tud mindent, nem mozog olyan rutinosan, gyorsan stb. )

Zuhra esetében is ez volt egyik nap. Suzannat meg általában nem érdekli, hogy valaki kint szenved egyedül, vagy éppen ketten szenvedtek, mert azt mondja, hogy oldd meg....hát kösz! Zuhra meg úgy gondolta, hogy oké, akkor Clara felveszi a rendeléseket, elveszi a pénzt, mert még az a könnyebb rész, ő pedig csinálja az italokat. Természetesen egy idő után feltorlódott a sor, de van az a szituáció, amikor egyszerűen nincs választási lehetőséged, mert 2 ember nem elég. Egy ilyen szitu után kapott Zuhra a fejére, hogy miért nem mosolyog, miért nem lelkes jobban stb. stb.....csak ilyen esetekben azért nehéz mosolyogni, ha vár 10 ember a piára és még 10 sorban áll....és akkor még keveset mondtam :)))) 

Utána 2 napig pedig Zuhra eléggé lassú volt állítólag, mert nem aludt jól. Megesik az ilyen, ugye. De nálunk ilyet nem szabaaaaaad, mert akkor harakiri van :D Aztán betelt Zuhránál a pohár és beadta a felmondását, de úgy kiosztotta Suzyt, hogy állítólag csak pislogott. Elmondta, hogy ő azért megy el, mert nem bírja, ahogy bánnak vele, hogy minden nap gyomorgörccsel kell bejönnie munkába....stb stb....úgy megnéztem volna Suzy arcát :D :D 

2. csodás hír: 

A közelünkben 2 bazi nagy Starbucks bezárt, úgyhogy az Oxford Circus és a Tottenham Court Road között mi vagyunk az egyetlen csillagos kávézó....jupppíííí :D :D Pfff.....a lényeg, hogy a hétfői napon olyan forgalmunk volt, mint egy happy hour alatti szombaton...képzelhetitek....nincs megállás. Annnnnnyian vannak, mint a szemét, de nincs több kolléga és mivel még nem talált Suzanna senkit, így nem tudom, hogy mi lesz.... 

Az egyik helyről, ami bezárt, kapunk egy magyar srácot, Zolit, aki már volt is nálunk. Ennek mindenki örült, hogy legalább nem kell majd betanítani, csak annyi a ciki, hogy szegényem csak lattet és capuccinot tud csinálni, mert egy baromira forgalmas helyen volt, kb. 3 hete, és nem volt idejük betanítani....mondtam neki, hogy itt nem lesz gond, mert rá lesz kényszerítve, hogy betanulja :D :D Csak előre félek, hogy ne nekem kelljen tanítgatni....nem lesz hozzá türelmem :D 

Szóval érik, hogy keressek mást, mert iszonyatosan lefáradok....ez így nem fair....ha átvesszük 2 másik store munkáját és klientúráját legalább adnának több pénzt :D :D 

Amúgy most vasárnap staff-party lesz, azaz megyünk vacsizni egy helyre. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz......... :) 

JA a munkától eltérve kicsit, kaptam egy visszajelzést a blogommal kapcsolatban! Egyik ismerősöm írt, hogy mennyit segített neki élete bizonyos időszakában és én ooooolyan boldog voltam, amikor ezt olvastam!!! Örülök a visszajelzéseknek...komolyan!!!!! :) Nagyon jól esik!!! :) 

Ennyi volt a móka mára! Indulok a könyvtárba :) 

Sok-sok puszi mindenkinek!!!! 

Sziasztok kedveseim!

Kezdjük azzal, hogy már több, mint 4 hónapja rontom itt a levegőt Angliában :) Eléggé hihetetlen..Tényleg repül itt az idő, amint az ember elkezd dolgozni. Mindenki mondta, de nem nagyon akartam elhinni. :) 

Próbálom összeszedni a gondolataimat, hátha sikerül...nem mindig szokott.

MUNKA:

Kezdjük azzal, ami mindenkit érdekel egy kicsit, de annyira mégsem :P Tudom-tudom..

Mivel csodálatos mindennapjaimat a Starbucks berkeiben töltöm, így életem egészen jelentős része ott zajlik. Ez amúgy nem is baj, mert, mint azt már többször is említettem, nagyon-nagyon szeretem a kollégáimat. Sajnálatos módon Ieva már nem dolgozik nálunk, ugyanis hazament egy kis időre. Mondta, hogy London nem neki való....túlságosan pörög, ezzel szemben Ieva meg túlságos nem :D Szerintem a munkahely sem segített igazán a dolgokon, de legfőképpen mondta, hogy a város frusztrálja, mert amint kilép az ajtón nem telik el 5 perc és tiszta ideg lesz. Ez neki nem mindennapos érzés volt eddig. 

Namármost.....! Amint Suzy (aka Suzanna) megtudta, hogy Ieva elmegy (2 hét felmondási idő) mindjárt megéreztük mind a hűvös szellőt. Barátom....ha én eddig nem láttam szemét bánásmódot, akkor ezt a hiányérzetemet is kipipálhatom, mert amit Ieva kapott, azt nem tette zsebre. Gyerekek.....semmi nem volt jó, amit csinált. Effektíve semmi. Ha jobbra lépett, akkor balra kellett volna, ha előre, akkor hátra. Írd és mondd! Nagyon sajnáltam szegény Ievat...:( 

Ezzel egyenesen arányosan felvett Suzy egy spanyol csajt, Clarat. Nem tudom, hogy meddig fogja idegekkel bírni szegény. 20 éves és már most kapja a sok szart, amiről mindenki beszél. (Én meg a mai napig várom, hogy Suzanna mikor fog engem is megríkatni...:D Még nem jött el az én időm :D ) Nem egy szerencsés időszakban kezd szegénykém, úgyhogy most látom mennyire jókor jöttem. Március egy álomidőszak volt, mert Zuhranak volt ideje/kapacitása tanítani engem. Clarat Saud okítja, akinek kicsit lazább tanítási elvei vannak :D :D Nekem kis jegyzeteim voltak, mindent elmondott a tanárom, úgyhogy gondolkodtam is rajta, hogy veszek utólag valami köszönöm ajándékot :) Egy szó, mint száz annyian vannak, mint a szemét, úgyhogy még a *seggünkön* is levegőt veszünk néha (már bocsánat!:D). Nincs megállás, izzadunk, mint a lovak....totál sexy! :D Nem tudjátok elképzelni milyen pörgés van. Amikor vasárnap négyen vagytok összesen és mivel rövid shiftek vannak, azért valaki gyakorlatilag mindig szüneten van, ezért leginkább hárman vagytok :) Nagyon vicces.....főleg, hogy júliusban lezárják a Regent's Streetet, autómentesítés gyanánt, ami még megsokszorozza az amúgy sem kevés embertömeget......múlt héten vagy 30 ember állt sorba....nagyon jó volt:)

Ezeken kívül mi történt még a munkában? Hm....visszajött Sophie!! Arany szíve, hozott minden csajnak egy kis csatot Kínából:) Cukker! 

Aztán ismét találkoztam egy magyar csajjal! Kéri a chai tea latte-t, aztán kérdezi, hogy honnan vok...hááá mondom "HÁNGÖRI" :D Aztán elkezdtünk magyarul csevegni. Meg is adta a számát, úgyhogy érik a találka is :)

A supervisoros témát mostanában hála az égnek hanyagoljuk....semmi kedvem még tovább nyomni magam. Egyszerűen úúúúgy lefáradok, pedig nem dolgozik napi 9 óráknál többet általában....de valami iszonyat. 

Viszont kaptam egy csodás újabb feladatot. Mivel én vagyok a csapat kreatívja, ez mekkora röhej, Suzy kitalálta, hogy csináljak már minden kollégának új névtáblákat....amit ugye kitűzünk a kötényeinkre. Óóóóóó mondom....hogy csókolnálak homlokon, TE! :D Annyira jó, hogy mindig akad valami ötlete a drágának....imádom. 

Amúgy ezzel nem is lenne baj...elszínezgetek én, mint a jógyerek, csak időm nincs rá,bakker :D Már arra is nehéz időt kérnem, hogy a szükséges feladataimat elvégezzem, nemhogy ezt a szart....:D Minden nap rákérdez, hogy naaaaaa megvannak már. Na mondom, persze. Majd otthon rajzolgatom a névtáblákat....hagyjon már....ökör :D 

UGORJUNK!

MAGÁNÉLET:

Utolsó bejegyzésem óta öregedtem egy évet. 26 éves lettem én, nem meglepetés e nem-költemény, viszont csecse-becse :D 

Szülinapom előtti estén elmentünk az itteni magyar klánnal (Tesóm,Hutyi,Viki,Blanka) egyet vacsizni az egyik kedvenc helyemre, a Bistroba. Nagyon jópofa kis este volt...nagyon tetszett!! Mindenki kijött mindenkivel, úgyhogy csodálatos volt :) 

Másnap szabad voltam! Meglepő módon :) Talán tesómmal találkoztam, asszem....bakker...nem emlékszem :D DE azt tudom, hogy egyik itteni brazil barátnőm, Camila, elhívott magukhoz. Főzött, meg vett nekem tortát, meg énekeltek nekem....olyan cukik voltak :))) Úgyhogy jól sikerült a napom :)

A lakhatási viszonyaim változatlanok....Évivel kijövünk. Nagyon érdekes, mert alapvetően nem rossz ember, csak totál más életszakaszban vagyunk. Néhanapján én is tudok olyan lökött lenni, mint ő, elmegyünk veszünk cidert, kimentünk egyik nap a szomszéd parkba vízipipázni is és tök jót dumáltunk. Amikor ezeket csináljuk, semmi gond nincs. Csak engem az kezd zavarni már, hogy 11-ig alszik és addig nem nagyon tudok mit csinálni....:D 

Ez azért egy idő után frusztráló....baromira. Most például vasárnap reggel, mindketten szabadok vunk ma és tudta is. Én 11-kor tanítok, megbeszéltem a többi lakóval is, hogy kijövök az előszobába, hogy ne zavarjam Évit annyira....bár így is mindent hallani fog. DE a legjobb, hogy reggel negyed 9-kor ért haza, konkrétan cefreszagú a szobánk :D Ha az ember egyedül lakik, akkor azt csinál, amit akar....de, ha mással osztod a szobát, akkor esetleg nem kéne egész nap aludni....én legalábbis így gondolom...aztán biztosan én vok a hülye. 

Vagy nem kezdek el félrészegen skypeolni a haverjaimmal, este 11-kor....főleg, ha a lakótársam akkor ér haza hullafáradtan a munkából...és tudni kell, hogy Évi iszonyat hangos, ha részeg....

Wahh....na. El tőlem negatív energiák :D 

Szóval szobakeresés van ezerrel. Lesz egy hét szabim, ami alatt remélem, hogy sikerül valamit találnom már :)

A magánéletem többi részét nem kívánom részletezni ;) Az ember lánya fiatal és egészséges. :) Használjuk ki! :D 

Azt hiszem, hogy most ennyi futotta az időmből. Majd írok még!!! 

Sziasztok Drágáim!

Igazán nagyon sajnálom, hogy eszeveszetten régen írtam már Nektek. Igazából most is kicsit elmélkedősebb bejegyzés következik, néhány tényszerű kitérővel. Ma gondolkodós napom van.

Kezdjük akkor a tényekkel, amiken olyan sokat nem kell gondolkoznom :)

1. MUNKA:

Kedves munkahelyemen már tényként kezelik, hogy Emőke supervisor lesz. Nos....ezzel nem is lenne baj, HA....és itt van egy nagyon nagy HA! 

1. HA a menedzserem nem lenne olyan ,amilyen ... ilyen idegbeteg, ilyen iszonyatosan hangulatember (hozzá képest én piskóta vagyok! :)) 

2. HA nem ő lenne a menedzser

3. HA akarnám egy kicsit jobban

4. HA nem ő lenne a menedzser (2) 

5. HA a tény, hogy kb. 1 fonttal keresnék többet, kicsit jobban ösztönözne... :) 

Egy szó, mint száz...sok a feltételes dolog, de igazából tesómmal is azt beszéltük, hogy egyértelműen jobban nézne ki egy önéletrajzban, hogy 5-6 hónap alatt supervisor lettél, amikor továbblép az ember. Ezt értem is...ezért gondolkozok rajta erősen. 

Ezen kívül amúgy ugye egyre több feladatot bíznak rám. Már a takarítás-beosztást is nekem kell csinálnom, ami sokkal összetettebb, mint azt gondolná az ember. 6000 féle dolog van...egyiket napi szinten, a másikat heti szinten, a harmadikat heti kétszer, a negyediket heti egyszer. Aztán még figyelj arra, hogy van, amit csak négy hetente kell takarítani :) A lényeg, hogy az elején abszolút kínainak tűnt, mivel Sophie magyarázta el....HEHE, hatalmas vicc, tudom...:D aztán azért már belejöttem. Megcsináltam szépen a saját rendszeremet és azt követem. 

Mostanában már több supervisori feladatot is sóznak rám a többiek....mindig megkérdezik, hogy "Tudod már, hogy ezt hogyan kell csinálni?" Rájuk nézek, elmosolyodom és mondom, hogy nem....de nem is akarom :D Persze ez senkit nem hat meg, úgyhogy ugyanúgy meg kell tanulnom. Na mindegy. Amíg megy, addig megy a dolog.

2. LAKÁS:

Mint azt előző bejegyzésemben már említettem, Blanka sajnos már nem lakik velem. :( Új lakótársam van, aki Évinek hívnak és, aki nem Blanka. Ez a nevekből egészen tisztán kiderülhet minden laikus számára, de aki ismer, az tudja, hogy milyen hangsúllyal 'írtam' ezt le :) 

Hihetetlen módon sajnálom, hogy már nem Blankával vagyok egy légtérben....el sem tudom mondani... Nagyon jól megértettük (megértjük) egymást és amennyire kell a saját tér, annyira hiányzik, hogy nincs itt. Rossz, hogy nem ő van itthon, amikor megérkezem, hogy nem tudom a velem együtt élő ember beosztását, mert valakinek nem fontos, hogy zavarjuk-e egymást reggel/este a hangoskodással, hogy nem énekel iszonyat hamisan és nem sértődik meg, amikor rászólok :D, hogy nem rázza magát, amikor szól valami jó kis latin muzsika a laptopból és, hogy nem köszön el tőlem úgy, hogy "Puszcsiribiri!", amikor elindul reggel dolgozni.... 

Nagyon megszerettem Blankát és már előre ráparáztam arra, amikor nem lesz itt. Sajnos, eddig úgy látszik, hogy a mostani szobatársam abszolút nem lesz ilyen jó lakótárs...:( Alapjáraton egy nagyon aranyos csajszi, Coelho-t olvas, gitározik, énekel és imádja a brazilokat...illetve portugálul akar tanulni, de nincs meg a szükséges kémia. Igen, kémiát írtam, ugyanis szentül hiszem, hogy kell az is minden barátsághoz! Természetesen nem arra a kémiára gondolok, amire mindenki rögtön asszociál, de az hazudik, aki nem hisz a barátok közötti vonzalomban. Olyan emberrel tudok sok időt együtt tölteni, aki iránt érzek akár érzelmi, akár másmilyen vonzalmat. Én legalábbis. 

Továbbá Blanka olyan érzelmi intelligenciával rendelkezik, amit nagyon sokan megirigyelhetnének. Egy olyan barát, aki ismer, aki tudja, hogy mikor kell kérdezni és mikor hagyjon békén, aki nem sértődik meg azon, ha nem szólsz hozzá, mert látja rajtad, hogy nincs jó kedved, illetve olyan, aki azt is elviseli, hogy rajta vezesd le az összes saját magad ellen irányuló dühödet és kisebbségi érzésedből fakadó nyomorúságodat...és utána átölel a buszon, megpuszil és sírhatsz a vállán.....na, Ő Blanka! 

Miután megvolt szerelmi vallomásom, váltsunk témát :) 

3. MAGYARORSZÁG:

Mint azt páran tudjátok, voltam otthon. Annyi volt csak a gond, hogy dolgozni mentem haza, illetve Pestig jutottam csak, de ezek voltak a feltételek. Ezek nélkül még ennyit sem találkozhattam volna a barátaimmal és szüleimmel :) Amit nagyon sajnálok, hogy pont tesóm szülinapján nem lehettem itt....:(

Lényeg a lényeg, hogy ne mondjak túl sok rosszat bizonyos dolgokról, említsünk meg annyit, hogy 5 perc alatt sikerült ismét olyan idegi állapotba kerülnöm, amit nagyon nem szerettem otthon. Nem szerettem magam, amikor stresszgombóc voltam, amikor nem tudtam egy jót mosolyogni, amikor úgy éreztem, hogy nem tisztelnek, nem becsülnek stb. Ezek a dolgok annyira megmérgeztek engem otthon, hogy itt, Londonban vettem észre, körülbelül 1 hónap után, hogy 'kiürült' a szervezetem....akkor éreztem, hogy el tudtam engedni nagyon sok olyan érzést és felgyülemlett gondolatot, aggódást, ami meggátolt abban, hogy élvezzem az életet. Nagyon hülyén hangzik ez így leírva, de tényleg sokszor éreztem azt, hogy 'bestresszeltem' magam, ezáltal nem voltam az a könnyed és mosolygós lány, akire valahonnan emlékeztem.... 

Most, hogy otthon voltam, sokan kérdezték, hogy mit is csinálok itt kint. Miután mondtam, hogy barista vagyok, megvolt mindenkinek a saját reakciója...alapjáraton amúgy nem nevezném kifejezetten negatívnak őket, legalábbis előttem nem :) A második kérdés általában az volt, hogy jól érzem-e magam. Az igazság az, hogy őszintén felelhettem azt, hogy igen. Az, hogy némi kételyt láttam a szemekben megcsillanni, már nem igazán zavart...nem zaklatott fel. 

Ez egy nagyon furcsa kérdés, amit magamnak is sokszor felteszek mostanában. Pont ma beszélgettem anyával telefonon, illetve Blankával, miután hazajöttem, hogy egy olyan nehezen megfogalmazható és megmagyarázható érzésem van most, hogy otthon voltam kicsit...most egy kicsit úgy érzem, hogy nem vagyok odavaló. Nem érzem, hogy lenne most olyan 'dolog' a családomon kívül, ami haza tudna engem csalni, hogy ezzel a kicsit csúnya kifejezéssel éljek. A legfurcsább az volt, hogy kívülállónak éreztem magam...jajj, ez vagy nagyon nagyképűnek, vagy iszonyat hülyeségnek hangzik egyeseknek, szerintem, de sajnos nem tudom máshogy megfogalmazni. Mindig is volt bennem egy olyan érzés, hogy az én felfogásomhoz Magyarország kicsit keserű. Ne értsetek félre, imádom az otthonomat, az ízeket, a népzenét, ami pont a mai nap könnyeket csalt ismét a szemembe és amitől állandóan libabőrös leszek, amint meghallom...de most valahogy kicsit úgy érzem, hogy lógok a levegőben. 

Van egy olyan furcsa érzés bennem, hogy már ott sem, de még itt sem és akkor hova is...? Nem egy nagyon jó érzés....

Az álom, természetesen Brazília....ez mindig is az marad. Az aztán végképp egy olyan ország, ahol abszolút önmagam lehetek. 

Ami azonban itt is így van.

Itt nem zavar, hogy egy vagyok a sok-sok-sok ezer arcból. Hogy nem úgy áll rajtam a ruha, mint az újságban lévő modelleken. Hogy a kék farmer helyett ezerszínű harisnya van rajtam a zöld szoknyával. Hogy nem az anyanyelvemen szól hozzám egyik munkatársam sem. Hogy néha én is rohanok, de még nem tudom, hogy hová. Hogy nem tudom, hogy meddig tartanak a jó pillanatok, mert csak élvezni akarom őket. 

Ami néha megkarcolja a lelkemet, hogy nem ölelhetem meg a szüleimet '2 hét múlva'.....hogy nem mondja senki azt, hogy 'De jó téged látni, Cinókám!.....hogy nem magyarul szól a rádió. Hogy senki nem érti a béna szóvicceimet, amik szerves részét képezték mindig is a lényemnek. Hogy nem borozni ülnek be az emberek esténként, hanem sörözni. Hogy a barátaim nevetését sem hallom minden csütörtökön, avagy a Cserpesben. 

Ezek olyan dolgok, amik mindig ott lebegnek előttem és nem múlnak el. Néha kicsit hátrébb nyomulnak, hogy teret engedjenek annak a sok új, színes, szagos élménynek, amit itt szerzek és, amiktől csak jobb ember leszek. 

Amiért hálát adok minden nap, az a neveltetésem. A tény, hogy minden embert egyformán kezelek és, hogy erre megtanítottak, itt valami iszonyatos előnyt jelent. Úgy gondolom, hogy ez nem tanulható....legalábbis, születni kell egy minimális mértékű toleranciával, amit aztán persze lehet formálni, de itt aztán az szab csak határt a kreativitásnak, amit nem ismersz...:) Itt mindenki az lehet, ami és aki akar....itt senkit nem érdekel, hogy mit viselsz. A kisugárzás a fontos, hogy eladd magad, hogy tudd, hogy csak magadra számíthatsz és senki másra. Hogy tudd, hogy mindenki küzd és megy előre és nem szabad megállni, mert akkor bizony eltipornak :) 

4. ÖNISMERET:

Kicsit már átnyúltam ebbe a témába is az otthoni események elemzésével. 

Nagyon sokat tanulok magamról itt kint....Az a tény, hogy itt mindenki nyitottabbnak látszik, de nem biztos, hogy végső soron tényleg az, azért néha zavaró tud lenni. Sok ál-mosolyt lát az ember egy nap, főleg, ha kávézóban dolgozik :), de komolyra fordítva a szót, látni lehet, hogy ki az, akire érdemes odafigyelni, illetve energiát 'pazarolni' (hogy csúnya kifejezéssel éljek) és ki az, akire nem. 

Pár hete kaptam egy olyan mennyiségű önbizalom növelést, hogy az hihetetlen. Egy kívülállótól hallani azt, amit esetleg a szüleid, vagy barátaid régóta mondogatnak, iszonyatosan jó dolog....:) Hogy valaki észreveszi azt, hogy te törődsz más emberekkel, hogy odafigyelsz, hogy toleráns vagy, megértő, hogy van humorod és érdekes vagy, mert veled mindenről el lehet beszélgetni....azaz értékes ember vagy! Ez igazán felbecsülhetetlen. :) Ez aztán minden nap mosolyt csal az arcodra és, ha megpróbálod helyén kezelni a csalódásaidat....ami nem egyszerű...én is tanulófázisban vagyok, akkor ez maga lesz a csoda! :) Következtetésként levonható: tanuld meg szeretni önmagad. 

Sok sikert mindenkinek! Kérem a beszámolókat :)

Sziasztok-sziasztok!

Tudom, tudom, elég régen írtam már, de valahogy mindig elcseszem a szabadnapjaimat és úgy veszem észre, hogy semmit sem teszek...

No, igyekszem a legfontosabb dolgokat kiemelni.

1. Itt voltak unokatesómék, Dodó és Zsoci, pár napra, úgyhogy turistásat játszottunk :) Annyit tudtam elérni a munkahelyen, hogy 2 szabadnapom egymás mellé tettük, így legalább azt velük tudtam tölteni. De, hogy azért annyira ne legyen egyszerű a téma, persze bekavartak a munkahelyen. Nem teljesen meglepő módon, kedves Esteban kavart egyet Dóriék érkezésének a napján, így majdnem nem tudtam kimenni eléjük a buszállomáshoz....azt hittem, hogy rohamot kapok, amikor reggel csörgött a telefon és láttam, hogy bentről hívnak....:D Kiderült, hogy Esteban nem tud időben menni dolgozni és nekem kellene, de mondtam, hogy annyira nem örülnék...persze, megoldottam volna, de nem kellett. Hála az égnek.

Aznap este viszont szerettünk volna még elmenni sétálni vagy vacsorázni valahova, de ez nem jött össze, ugyanis szegény tesómék vagy másfél óra várakozás után az esőben feladták a küzdelmet. Aznap zárós voltam, de elromlott a pénzszámláló gép, ami annyit jelentett, hogy minden supervisornek manuálisan kellett leszámolnia a pénzeket....ez elégé elhúzta a zárásokat, gondolhatjátok. 

Lényeg, a lényeg....együtt tudtunk tölteni 2 napot. Sétáltunk sokat, én is próbáltam letisztázni, hogy mi merre van Londonban...persze még mindig nem teljesen sikerült :D 

2. HAPPY HOUR!! Mint azt páran már tudjátok, happy hour volt az összes angol Starbucksban. Csütörtöktől következő vasárnapig tartott és annyit jelentett, hogy 15:00 és 17:00 között féláron voltak a frapuccinok (milkshake-szerű jeges csoda), illetve 17:00 és 18:00 között féláron volt azoknak, akik SB kártyával, vagy mobil alkalmazással fizettek. Effektíve 3 órán keresztül nem volt megállás.....de úgy képzeljétek el, hogy TÉNYLEG SEMMI MEGÁLLÁS!!!! Az első napon nagyon színes cuccokba öltözködtünk....ez eléggé tetszett mindenkinek :D Még pillangószárnyacskáim is voltak, meg nagyon cuki katicás hajpántom is :D Abszolút nem néztem ki idiótának...áááááá 

Ami nagyon jó volt ebben az időszakban, hogy totál megtanultam a piákat, ugyanis egész idő alatt bar-on voltam, ami azt jelenti, hogy piákat készítettem. Kissé kiakasztott, hogy Ieva kolléganőmet soha nem tették oda, mondván 'nagyon lassú'....hát, már bocsi,de ugyanazt a pénzt kapjuk mindannyian...:D 

3. Nem is említettem, hogy azon idő alatt, amíg nem írtam, én lettem a hónap dolgozója!!! Mégpedig április hónapé, kérem szépen...:) Kaptam egy csodás termoszt, csokit, wafelt és képeslapot, illetve kitettek rólam egy képet a falra....:D Marhára örülnek neki a kollégák :D :D :D De én nagyon büszke voltam/vagyok :)

4. Annyira sok dolog történt, amióta nem írtam, hogy elfelejtettem őket....pedig megfogadtam, hogy írok legalább rövid feljegyzéseket a naptáramba, hogy tudjam a fejlécet :D Nem jött össze...

5. Amik történnek és darabokban jutnak eszembe: 

- PILLANGÓKIÁLLÍTÁS!!!! Volt osztálytársammal, Vikivel, megnéztük a Natural History Museum mellett található, időszakos kiállítást. Már akkor is fel volt állítva, amikor Dóriék itt voltak, de nem mentünk be, most viszont volt kompániám :) Egy olyan sátrat kell elképzelni, mint ami egyesek kertjében van :D és, ahol szabadon szálldosnak a pillék. Igazából baromi meleg volt bent, nem meglepő módon és azért én is frászt kaptam, amikor tenyérnyi nagyságú pillangók repdestek a fejem mellett.....azok annyira nem tetszettek :D :D Amúgy élveztem :) 

- Brazil szülinapi bulin is voltam. Duda barátnőmet még otthon meglátogatta egy brazil ismerőse, Camila, aki itt lakik Londonban már 4-5 éve és nagyon jól összebarátkoztunk. Egyik vasárnap volt a szülinapja és csináltak egy közös sütögetést, ping-ponggal egybekötve. Egy házat bérelnek vagy 10-en, sok-sok brazil, egy lengyel és egy francia :) Nagyon jó időnk volt, hét ágra sütött a nap!!!! A nyári ruhámban melegem volt a napon.....de tényleg!!!:D Illetveeeee le is égtem szépen :))))

- A munkahelyen amúgy 2 hétig nyugi volt...pont a happy hour időszaka alatt, mert managerünk nem volt ott:) Meglátogatta az anyukáját New Yorkban. Mindeközben megkérte Luát, Zuhrát, Hadit és engem, hogy írjunk a district managernek egy jellemzést róla és a teljesítményéről. Ez elméletileg névtelen kellett volna, hogy legyen, de természetesen nem volt az. Erre előre figyelmeztettek is a kollégák, hogy csak óvatosan írjak, ergo ne írjam le az igazat :D Viszont kb. egy órával ezelőtt beszéltem Suzannaval telefonon és mondta, hogy nagyon köszöni a visszajelzést, de legközelebb nyugodtan mondjam el neki is, amit úgy gondolok, hogy javíthat a viselkedésén....ahhhhha, valószínűleg el fogom! :D Ennyire ne nézzen már szőkének....

A másik munkával kapcsolatos feszkó mostanában az Esteban körül/miatt van. Egyik nap ugyanis Sophie nagyon összeveszett vele, mert kissé kiakasztó dolgokat csinál. Mindkettőjüknek volt igaza, azt kell, hogy mondjam....már amennyire én ebbe belelátok. Viszont ennek az lett a vége, hogy Esteban bejelentette, hogy ha mindenki szemét lesz vele, akkor szépen elmondja Benita-nak (distric manager), hogy itt biza' mindenki visz haza kaját záráskor. Ezt ugye elméletileg nem szabadna...de mindenki csinálja, mert totál felesleges lenne kidobálni a kajákat....és pazarlás. Ezért mondta Sophie, hogy nagyon kell figyelni, különben mindenki repül, amerre lát. No, ilyen erős gerince van Estebannak, miközben őnagysága ugyanúgy viszi haza a dolgokat....

- Voltunk tesómmal és Stephanie-val egy nagyon jó francia étteremben. Púposra ettük magunkat crepe-el és ettem végre Crepe Suzette-et.....nem így írják, de már régóta ki akartam próbálni :D Meggyújtották meg minden csoda...nagyon fincsi volt :)

- Lassan el kell kezdenem szobákat nézegetni, ugyanis Blanka nemsokára el szeretne költözni...:( Több szempontból sem örülök a dolognak. Nem hiszem, hogy lesz még egy olyan szobatársam, akivel így megértjük egymást, illetve már megszoktam a mellettem/velem élő embert és nagyon nem szeretnék máshoz alkalmazkodni....*szomorú* 

Sajnos nem jut eszembe más....pedig biztos van vagy ezer dolog....:) Sorrysorry....

Igyekszem minél hamarabb írni!!

Sziasztok kedveseim! 

Rohan az idő és rohannak a napok. Most jöttem rá, hogy nemsokára már 2 egész hónapja itt leszek. Nagyon röhejesen gyorsan mennek a dolgok :)

Lássuk-lássuk milyen érdekes témával szolgálhatok Nektek a mai napon? :) 

Kezdjük egy kis londoni TFL sztrájkkal. (TFL = magyar BKK, vagy valami olyasmi....) Gondolom, sokan láttátok, hogy milyen dugók és embertömeg volt a tömegközlekedés korlátozásának ideje alatt. Ez azt jelentette, hogy kb. 1 héttel előre már biztosan tudtuk, hogy melyik metróvonalakat fogja érinteni a dolog, amiről e-mailt is kaptam, mert regisztráltam az itteni utazásra alkalmas kártyámat (aka Oyster). Jött az e-mail, hogy hétfőtől szerda estig, ha jól emlékszem, ezek meg ezek a vonalak kicsit másként járnak majd. 

Igazából hétfőn este voltam zárós és busszal haza is tudtam jönni, mert direkt korábban kitessékeltük az embereket a kávézóból, így időben végeztünk :) Amúgy aznap Suzannanak nem igazán volt jó kedve, mert Saad aranyom elfelejtett szabadnapot kérni, ugyanis éppen intézte a vízumot a szabadságára....Suzy nem volt happy. :) Mindezek miatt Hadit kellett berángatni, aki 2 órával később ért be, mint Saadnak kellett volna. Én egyikük helyében sem lettem volna. De ez nem az én gondom, ugyebár.....

Kedden offos voltam és tesómmal, meg Stephanie-val, az ő egyik volt francia kolléganőjével találkoztunk és elmentünk Camdenbe. A hely, amit imádok, mert kb. 6 fizetést el tudnék ott költeni.....10 perc alatt!!! :D Minden színes-szagos és imádatos és szépséges!!!!! No, ezt a szituációt képzeljétek el: Emőke a maga álmodozós és 'jajj-de-szép-az-élet' életfelfogásával elindult, mire jött ez a kettő NEGATÍV NELLY és leoltottak! :D :D :D Folyamatosan megkaptam, hogy ne örüljek ennek meg annak, mert az itt élők hülyék és ez a rossz meg az a szar.....na mindegy. Tény, hogy én is kezdem rühellni némelyik vendégtípust, de akkor sem adom fel! :D :D :D Igenis lehet szépet és jót találni mindenhol! :D A lényeg, hogy vissza kell majd mennem, ha lesz felesleges pénzem ruhára (ha-ha-ha), de úgy érzem, hogy egyedül vágok neki a helynek, mert mindenki csak siettet.....én el akarok merülni a füves cigivel átitatott ruhák rejtelmében :P :D 

Camden után a Regent's Parkon mentünk keresztül és azt hittem, hogy zsipsz-zsupsz hazajutok, de eléggé nagyot koppantam, amikor zárva volt a Baker streetnél lévő metrólejáró...ez azt jelentette, hogy busszal el kellett mennem a Marble Arch-ra, ahonnan nekem még egy másik buszra kell felszállnom, ami kb. 1 órát visz....legalábbis, ha olyan dugó van, mint a sztrájk ideje alatt volt. Ja, és csak a harmadik buszra fértem fel, mert az azt megelőzők ajtaját még ki sem nyitotta a sofőr. :) Édes volt :) 

Másnap 1 órával későbbre kellett csak mennem dolgozni és másfél órával előbb végeztem, mint gondoltam....totál megvariálták a beosztásomat, ki tudja, milyen okból kifolyólag, ami azt eredményezte, hogy effektíve 5 és fél órát dolgoztam aznap....hát marhára örültem neki, mit ne mondjak. A legjobb része a napnak az volt, amikor Zuhraval még 2 órát beszélgettem, miután végeztem és szidtuk Suzyt! :D Csatlakozott hozzánk Ieva is és könnyesre röhögtük magunkat egyes dolgokon. Imádom őket :) Mindezek után éreztem ismét úgy, hogy a sors úgy alakítja a dolgainkat, ahogyan kell, ugyanis a buszon sikerült egy olyan csajszi mellé ülnöm, aki portugál könyvet olvasott....Az én mp3 lejátszóm lemerült, ezért olvastam egy kis Csernust ("A nő"), de hamar meguntam, így elkezdtem nézelődni...látom ám, hogy mellettem portugál a könyv. Gondolkodtam, gondolkodtam....most megszólítsam-e v sem? Hát, olyan béna, amikor valaki ilyet csinál.....aztán túlléptem a hülyeségeimen és megkérdeztem a csajt portugálul, hogy mit olvas :) Nagyon felcsillant a szeme, kiderült, hogy 25 éves, 1 hete van itt és fél évet marad, illetve Danielanak hívják. (Kedves, volt portugálosaim....ismerős? :D) Ez még semmi! Honnan jött??? Na honnnaaaannn??? GOIANIA!!! Azt hittem, hogy lefordulok a székről :D Most komolyan: mekkora a valószínűsége annak, hogy egy olyan ember mellé ülsz le a buszon, aki brazil és abból a városból jött, ahol én is laktam egy évet.....mert Rio meg Sao Paulo az olyan egyértelmű, na de Goiania???? Totál sokk! :D Végig dumáltuk az utat és közben azt is megtudtam, hogy ott lakik, ahol én. Konkrétan 10 percre vagyunk egymástól :) Lesz kivel elmennem a brazil étterembe:P :D 

Csütörtökön, ami ittend biza' a munka napja, DE munkával töltendőőőőőő, új áruink érkeztek. Annyira, de annnnnyira örültem neki, hogy minden nyomorult vendégnek kellett ajánlanom egy új paninit, hogy azt el nem tudom mondani :D Életem értelme, komolyan :D Ismét zárós voltam, de most Sauddal és Hadival, akik végig urdu nyelven hablatyoltak, ami engem kezd egyre inkább idegesíteni....frusztrál, hogy nem értem, hogy miről beszélnek.....

Pénteken aztán ki kellett mennem egy Chiswick park nevű helyre, mert experience class-on voltam, ami ilyen bevezetés a Starbucks világába óraként értelmezhető körülbelül :) Ez természetesen a hármas zónában található, ami nekem ráfizetést jelentett :/ Lényeg, hogy ismét kicsit túlságosan is bebiztosítottam magam, mert 1 órával a szükséges időpont előtt ott voltam és 6 helyett kelhettem volna később is....brühühü.....1 órát elvettem az alvós életemből :D Odaértem így időben és a lobbyban vártam, hogy felvezessenek a többiekkel együtt. Jött is Magda, aki a napunkat tartotta, majd felmentünk. Igen áááám, csak én nem tudtam, hogy 2 különböző csoportból állunk, így beálltam az egyik sorba, ahol alá kellett írni egy papírt. Mondom, én nem vagyok ezen rajta....csodálkozott is a srác, de mondta,h akkor írjam rá magam a lap aljára :D Azonban, amint leültem és elkezdtek az elsősegélyről beszélni, rájöttem, hogy én nem jó helyen vagyok :D Gyorsan átzúztam a másik szobába, persze totál nem éreztem égőnek, ááá :D Leülök, éppen névsorolvasás van, erre a velem szemben lévő csajtól kérdezi az előadó, hogy "Te vagy Nikolett?". Ránézek, kérdezem "Magyar vagy?", hát persze, hogy az :D Az egész nap abból állt, hogy meghallgattuk, hogy hogyan jött létre a cég, mi a lényege, hogy hogyan kell kiszolgálni és megtartani a vendégeket és megkóstoltunk vagy 8 féle kávét....én aztán tényleg imádom a kávét, de ez már egy kicsit sok volt :D 

Az óra után találkoztam tesómmal és elmentünk IKEA-ba, mert íróasztalt akart venni. Még jó, hogy mentem, ugyanis hatalmas segítségnek bizonyultam :D :D Ami a legfontosabb részlet, az az, hogy itt is jó az IKEA-kártya! :D Emellett 'találkoztunk' egy igen kedves lengyel anyukával, akiből nagy szívfájdalmunkra csak annyit hallottunk, hogy "Shut up,kurva!"....azaz "Csönd legyen,kurva!".....és ez a kedvesebb változat....:D A baromarcú ráordított a gyerekére....volt vagy 7-8 éves a kiscsaj :) Megdobbant a szívem az anyai szeretet láttán....de úgy igazán :D :D :D 

Az IKEA megjárta után Blankával találkoztam, akivel akartunk inni egy pohár valamit, de én nyűgös voltam, illetve úgy gondolom, hogy mindketten nyűgösek voltunk....vagy legalábbis nem a legjobb formánkban voltunk éppen fellelhetők...baromi fáradt voltam, másnapra pedig fél 9 helyett 8-ra kellett mennem, mert nem tudták befejezni a szemét kidobását és megnyertem szombat reggelre. Hip-hip...? Aznap is Suzannaval nyitottam, ahogyan fogok is 2-szer a héten....én nem tudom, hogy miért szeret ennyire velem nyitni, de igyekszem jó képet vágni hozzá....

Szombaton aztán ismét kemény műszakom volt. Baromira sokan voltak és agyilag totál zokni voltam a végére. Nagyon-nagyon fáradt voltam, de ki tudtam aludni magam vasárnap és ma, mert 2 szabadnapom volt egymás után végre :) 

Vasárnap nagyon szépséges idő volt, úgyhogy Blankával elmentünk egy csodás parkba....kicsit körülményesen sikerült ugyan az odajutás, DE végül csak sikerült :D Illetve tanítottam még, úgyh vissza is kellett robognunk időben. 

A mai napomon Skype-oltam, edzettem kicsit, bevásároltam, mostam, tanítottam és most írok Nektek :)))) Dolce far niente....majdnem :)))) 

Hétvégén jönnek unokatesómék, úgyhogy végre kicsit családozunk! Mármint tesómon kívül, természetesen :D :D 

Sok-sok puszi! 

Kedves Olvasóim! 

HAH! Ilyen nagyképű kezdést sem láttatok mostanában, mi?! :)))) 

Próbáltam összeszedni agyam apró darabkáit, hogy leírjak Nektek minél több információt az elmúlt időszakról. Nosza, megpróbálom! 

Ha jól emlékszem, akkor a hétvégi munka előtt álltam, mikor az utolsó bejegyzést írtam. Olyan hűűűű de nagyon már nem emlékszem részletekre, de a lényeg, hogy ugye volt itt zárás és tűzriadó egyaránt. Amikor délutános vagyok, ami gyakran megesik majd szerintem, akkor zárásig ott vagyok. Ez általában azt jelenti, hogy kb. 1,5 órával a tényleges zárás előtt már elkezdjük takarítani a dolgokat. A 'bár' részt, ahol effektíve készítjük a kávét és, ahol 2 kávéfőző gép van, illetve a turmixok, elég alaposan kell takarítani. Mondjuk itt mindent alaposan kell takarítani, mert különben rontombontom! :) Ez abból áll, hogy mindent gépben át kell mosni, minden üveget letakarítani, tejforraló köcsögöket elmosogatni, de közben ugye még jönnek vendégek, úgyhogy őket is ki kell szolgálni. Aztán a 'kávézó' részt, ahol ülnek a vendégek, azt is takarítani kezdjük, szólunk nekik, hogy nemsokára zárunk (ergo: menjetek már haza!), illetve asztalokat törlünk, felsöprünk, felmosunk. Felmosás a végén van igazából. 

Minden nap tanulok újabb és újabb dolgokat és az a legjobb, hogy ahány ember dolgozik, annyiféleképpen! :D Egyik nap az a jó módszer, másnap meg már nem...Van ilyen, BONIEM! :))))) 

Visszatérve a munkára: Beletanultam a kasszázó szerepébe. Már egész gördülékenyen megy a dolog! Suzanna szinte minden nap megdicsér, hogy milyen ügyes vagyok. Már voltam spanyol tolmács, brazilokkal is beszéltem, illetve hatalmas olasz tudásomat is megcsillogtattam:) Volt egy olyan napom a héten, amikor aztán semmi nem jött össze. De konkrétan semmi! Amibe nem kellett kávé, abba raktam. És fordítva....:) Mindent egybevetve,nem volt egy jó nap. Van ilyen. 

Utána aztán ismét újraéledtem hamvaimból, hogy ily' csodás képpel éljek, és jól szerepeltem! Kaptam is sok jó szót érte! :) Már van 1-2 vendég, akikkel pajtik vagyunk, úgyhogy mennek a dolgok. Suzanna egyik nap nagyon rám csodálkozott és azt mondta, hogy "You are too good to be true!" - magyarul talán a "Túl szép, hogy igaz legyen." megfelelője. Mármint, hogy ÉN! :D :P Mindezt azért, mert csináltam a dolgomat és, ha éppen nem volt vendég, akkor kipakoltam a mosogatógépet.....egyelőre ennyi elég a boldogságához :) Addig jó :P :D Mint azt írtam egy közösségi portálon (hehe...), kaptam tőle egy képeslapot, amit majd idecsatolok és, amiben ez áll: "Dear Emoke,

You are an amazing partner. You've done great job so far & have been very helpful. THANK YOU SOOOO MUCH! Keep up the good work.

Suzanna"

Vagyis saját fordításomban: 

"Kedves Emőke,

Egy csodálatos partner vagy. (Partnernek hívják az összes dolgozót angolul. Mikor még nem tudtam és mondta Suzanna, hogy 2 magyar partnere is volt már, az egyiket Zoltánnak, a másikat pedig Erikának hívták, azért néztem nagyot, hogy mennyire nyitottan beszél a dolgairól :D :D :D ) Nagyszerű munkát végeztél eddig és nagyon segítőkész voltál. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! Csak így tovább!

Suzanna."

Az ilyen visszajelzések nagyon fontosak! Ami tényleg igazán dicséretes a Starbucksban az pont ez, hogy odafigyelnek a visszajelzésre. Nagyon lényeges, hogy tudja és érezze azt a munkatárs, hogy jól csinál valamit és ne csak azt hallja, hogy mit csináljon másképp. Ez tetszik bennük :) 

Kicsit ugrálok az időben. Érzem :) De visszatérek vasárnapra, amikor Zuhra, Lua, Hadi, Steve (becsületes, spanyol nevén Esteban :)) és jómagam dolgoztunk. Eléggé kínkeservesen ment a dolog...alig teltek a percek. Vendég sem volt sok, úgyhogy az is csak rontott a szituáción. Megismertem Steve kollégánkat. A vicces az, hogy a 2 spanyol egymás között angolul beszél, mert Lua Barcelona közeli, Steve meg totál máshonnan van, úgyh nem igazán értik meg egymást :D Ezért inkább angolul társalognak. 

A lényeg, hogy Steve nagyon spanyol. Totál nem érdekli, hogy mikor kéne kezdenie, amint az sem, hogy éppen áll a sor és várnak az emberek. Nem mondom, hogy nem dolgozik gyorsan, de iszonyat laza....elvan, mint a befőtt tipikus esete! :))) Az már persze mellékes, hogy alig értem, amit mond :D Mellesleg egyik nap ő volt kasszánál, hát barátom....én nem tudom, hogy hol tanították a legtöbbjüket írni, de totál nem lehet elolvasni, amit rákaparnak a pohárra :D Te meg értsd meg, hogy mi a fene az.....

Több pakisztáni kollégám is van és ők szintén ebbe a kosárba tartoznak! :D Hadi, aki supervisor, írt nekem egy kis cetlit most szombaton, hogy ügyes voltam a báron és ilyenek, de majd meglátjátok a fényképen, hogy az aztán nem angol! :D Már többször is röhögtem rajta, hogy milyen elírásai vannak, de eddig azt hittem, hogy csak a nevekkel....hát. Tévedtem. :) 

Tűzriadó. Mondom, kicsit szanaszét vannak a gondolataim :) 

Zuhra-val már nagyon szenvedtünk vasárnap....mireeeeeee, állok kint, osztogatom a kis pohártartókat, amikkel ugye olcsóbban kapnak italokat, erre megszólal a tűzjelző. Őőőőő, mondom okkkké! Ilyenkor mit is kell csinálni? :D Mert ugyebár az ember lánya elolvas minden szar füzetet, meg aláírja, hogy peeeersze, megkaptam a képzést, de élesben nem tudja, hogy merre kell mennie. Ezért aztán vártam, amíg meglátom kedves kollégáim egyikét, éppenséggel Hadi volt az első, aki meg nagyon vigyorral kérdezi tőlem, hogy "Nem tudtad, hogy merre kell menned, igaz?!" :D Mondom,nem :D A lényeg, hogy már ezt is tudom. Fél órát nyertünk a dolgon, semmim nem égett meg, mert szerintem valaki csak szórakozott. Mi meg a többiekkel szórakoztunk jót, amíg vártuk, hogy visszamehessünk....nagyon jókat nevettünk :)) 

Az egyik legdurvább napom a mostani szombat volt, ugyanis báron voltam. Sophie, aki, mint kiderült kínai, mondta, hogy ugyan kasszára vagyok kiírva, menjek már bárra, mert a kassza már nagyon jól megy. Kicsit dobbant a szívem, mert hát a jó rossz napon kívül nem nagyon voltam még báron, meg hát szombat, sok ember....de tudtam, hogy kell a gyakorlás :) Amúgy jól sikerült! Magamon is meglepődtem, de nem pánikoltam be, amikor feltorlódtak a poharak, mert úgy voltam vele, hogy nem leszek vele előrébb....Nem mellesleg pedig, mindig odajött valaki segíteni, amikor már túl sokan vártak. 

Utólag aztán Hadi mondta, hogy igazán büszke lehetek magamra, hogy nem egész 2 hét után már így megy a dolog, ugyanis ha az egyik kollégánkat odateszi, aki már 5 hónapja itt dolgozik, ugyanúgy csinálja, mint én. Vagy én csinálom úgy, mint ő. Nézőpont kérdése :)))) Lényeg, a lényeg....fejlődök. Lassan, de biztosan. :) 

Most szombaton elmentünk Blankával táncikálni egyet. Egész jól sikerült, csak a végére kerültem depresszív állapotba :D Aki ismer, az tudja, hogy milyen tudok lenni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akarom. :D (És nincs több komment :)))))

Ez után vasárnap és a mai napom szabadok voltak. Ma nyitottam bankszámlát, végre valahára :), illetve tesómmal találkozok este. Holnap meg az 5,5 órás műszak helyett lehet, hogy 10 órás műszakom lesz, mert valamit elrontott Suzanna a beosztásnál és ő most szabin van, Lengyelországban, úgyhogy meg kell oldani a témát. Én meg annnnyira jófej vagyok, hogy természetesen igent mondtam, amikor Sophie megkérdezett. Mintha lett volna már választásom :D A lényeg, hogy valahogy ki kell bírnom! :) :D 

Ennyi volt a móka mára, tárul Emcsi mókatára! :) Szorítsatok, hogy ne mérgezzek meg senkit a munkában és, hogy minél hamarabb megtanuljam a 6000 féle kávé pumpamennyiségét....:D De tényleg. A variációk határtalanok :) 

Ölelés Mindenkinek! 

Sziasztok Kedveseim!

Tudom-tudom, egy ideje nem írtam, de eléggé elfáradok a melóban és semmire nincs energiám. Az már más kérdés, hogy konkrétan időm sincs semmire, persze:))

Lényeg a lényeg: volt egy jó hetünk a munkában, amíg 'kedves' managerünk, Suzanna, otthon volt Lengyelországban. Egész nyugodtan teltek a napok, persze sokan voltak, de nem volt gond, mert megoldottunk mindent. Ahogy az lenni szokott, minden elromlott...nem volt elég szendvics vagy éppen süti, de hát ezek az élet nagy problémái, amivel nekem nem nagyon kell foglalkoznom....:D Hála az égnek. 

Vasárnapra már odáig fajult a helyzet, hogy eldugult 2 fő lefolyónk.....ez több szempontból is problémás. Ahol készítjük a kávékat, ott utána mosogatni is kell, így, ha az a lefolyó eldugul, akkor képzelhetitek, hogy milyen boldog mindenki. Egyáltalán nem volt kellemes minden 10. percben hátramenni a másik mosogatóhoz...:D Ezt is túléltük persze, de hadd ne ecseteljem, hogy milyen szagok jöttek abból az eldugult lyukból....pffff....:/

Ezután jött vissza Suzanna. Gyerekek....tényleg őrült a nő....Már látom, hogy miről beszéltek a többiek egész idő alatt. Ő egy eléggé gyors mozgású ember, de ugye azért nem mindenki olyan, mint ő. Én nem mondom, hogy rossz dolog, ha az ember hatékony, főleg egy ilyen poszton, de igaz, ami igaz, nem mindig jó motiváció a stresszelés....sőt :D Nálam is van 1-2 pillanat, amikor rám ragad ez a stresszelős mivolta a nőnek, de aztán megnyugtatom magam, hogy nem éri meg....totál feleslegesen pörgök a témán, mert az nálam nem segít. Lehet, hogy valaki jobban teljesít, ha stresszel, de én nem. (Megjegyezném persze, hogy ennek ellenére, aki dolgozott már velem, az tudja, hogy naggggyon durván be tudom magam hergelni. Kreálom az újabb és újabb problémás szituációkat, ergo magamat szívatom...:))))) Na, de most már nem.) :) 

Szóval, amint sikerül túllendülnöm ezen a dolgon, már nem is olyan nagy gond, hogy vagy 20 ember vár a piájára....:D Sajnálom, nem vagyok még kellően gyors. De baromi nehéz amúgy, hogy hideg és meleg piákat egyaránt csinálj és figyelj a sorrendre, mert aztán leütnek a vendégek, ha valaki előbb kapja meg a piát, mint kellene :D 

Általában úgy szokott ez működni, hogy 1 ember van a kasszánál és amint feltorlódnak a vendégek a sorban, odamegy valaki, aki megírja a poharakat, felveszi a rendeléseket, hogy a kasszásnak 'csak' a pénzt kelljen beszednie tőlük, ezzel is gyorsítva a folyamatot. Namármost......ez azt eredményezte egyik nap, hogy Ieva volt a kasszán, Zuhra segített neki a rendelésekkel és kicsit elmérte a dolgokat, mert én egyedül voltam a báron (ahol a piákat csináljuk), így kb. 20 pohár volt már a sorban....amikor először megláttam a pohárkák tömkelegét kicsit megijedtem, de aztán lenyugodtam, mert tudtam, hogy ilyenkor úgyis jön valaki segíteni....a gond csak az volt, hogy Zuhra benézte a dolgot és nem jött segíteni, így végül Suzanna sietett ki a hátsó irodából, aztán mondta Zuhrának, hogy ilyet még egy olyan kollégával sem csinálunk, aki már fél éve ott van, nem hogy velem...:D :D 

Úgy sajnáltam szegény Zuhrát....utána meg aztán folyamatosan bocsánatot kért, aranyom :) Én nem haragudtam rá....őt iszonyat módon stresszeli a manager. 

Mostanában mondjuk én is szívességek hadát teszem, mert 10 perccel előbb kezdek és 40 perceket kell ráhúznom a rajzolással, vagy éppen tegnap már takarítanom kellett, amikor nem zártam....Ez ezért sokat számít, mikor egész nap 1x10 perc és 1x30 perc szüneted van és annyi....sok a 10 perc! :D 

Kollegiális áttekintés: 

- IEVA

• származás: lett
• szülei elváltak; anyukája Svédországba ment dolgozni, hogy megéljenek, amikor Ieva 15 éves volt
• az eredeti terv alapján az unokatesókkal és nagymamával kellett volna laknia valami farmon, de Ieva mondta, hogy neki kell a pezsgés, úgyhogy 15 éves korától koleszban nevelkedett
• ezek után nem egészen meglepő, hogy eléggé a fellegben jár aranyom, kb. olyan, mint minden reggel egy füves cigivel kezdené a napot 
• állapot: szeretjük :)

- ZUHRA

• származás: szomáliai 
• 3 hónapos korától Londonban lakik, effektíve brit angolt beszél
• az elején kicsit tartottam attól, hogy az én szókimondó stílusom és az ő 'teljesenbefedjükmagunkat' muszlim vallása vajh' hogyan férnek majd meg egymás mellett, de hamar elszállt minden kétely, ugyanis nagyon laza csajszi; mindenről lehet vele hülyülni 
• Példa: Lua + Zuhra + Emcsi hülyéskednek az irodában, munka után. Lua nagyon jó pillanatban megkérdezte Zuhrát, hogy a fekete lepel, ami éppen rajta van, vajon a mostani vagy az előző évi divat szerinti-e....:D Ezen én akkorát röhögtem, hogy majdnem becsináltam. Zuhra nem kevésbé :D 
• Jó zenei ízlés! Mi a bizonyíték? Tegnap valamit pakolgatott körülöttem és mondtam neki, hogy 'Give me that, please!' Majd ismét mondtam, de már csak annyi jött ki, hogy GIMME. :) Erre elkezdtük énekelni, hoooooogy GIMME GIMME GIMME A MAN AFTER MIDNIGHT! :D Ráztuk a seggünket a mosogató mellett :D 
• állapot: felettébb csipázzuk :)

- LUA / EULÁLIA

• származás: spanyol (bár inkább fogalmazzunk úgy, hogy katalán!)
• kb. 1 éve lakik Londonban, már majdnem supervisor a Starbucksban
• ő volt, aki irányított a próbanapomon és már ott is nagyon szimpatikusnak tűnt
• Suzanna valami iszonyat módon tudja stresszelni szegényt, úgyhogy valamelyik nap mondtam is neki utána, hogy higgyen benne, hogy ő egy nagyon jó ember és jól dolgozik! (nem tudom, hogy az én szavaim mennyit segítettek a lelkén, de legalább megpróbáltam:D )
• van barátja és nincs barátja :D; egy eredetileg olasz srác, akinek az anyukája francia az apja spanyol, de Rómában született és élt egy darabig, de most itt lakik és báááá.....totál nem értettem az egészet :D 
• annyira katalán, hogy a másik spanyol kollégánkkal, Estebannal, angolul beszélgetnek, mert amúgy nem értik meg egymást.....vagy csak nem akarják. nemtom :) 
• állapot: nagyon szeretjük! :)

- ESTEBAN

• származás: (nagyon) spanyol
• eddig egyszer dolgoztam csak vele
• az írását alig tudom elolvasni a poharakon, az angolját alig értem :D 
• nagyon laza, ejjdejó az élet felfogású, Ieva férfi megfelelője (nagyon jól megértik egymást)
• szerintem már szétszívta az agyát
• általában késik a munkából és nem igazán hatja meg semmi és senki
• állapot: semleges, mert nem nagyon ismerem

- SOPHIE

• származás: kínai
• 6 éve lakik Londonban, de az angolján ez nem látszik :))))
• ha valakinek a neve SARAH, azt Sophie szerint a következőképpen írják: SALA! :D 
• nagyon pörög, nagyon megy, sokat segít és javít, de egyáltalán nem bántó módon
• Nagyon jól főz! Tegnap éppen hátul takarítottam, amikor neki fél órás szünete volt, úgyhogy etetett a tofujával, meg a shitake gombával, meg rizzsel. Nagyon jó volt! Mondta, hogy majd főz nekem :))) 
• nagyon tetszik neki, ahogy öltözködök...mindig megdicséri a ruháimat, hogy milyen csinos vagyok, úgyhogy mondtam, hogy majd túrok neki valamit, mert ezek biza' turis cuccok! :D 
• ha éppen ő is kasszás, meg én is, minden olyan vendéget hozzám tol át, akikkel nem tud angolul kommunikálni! :D Mondtam neki, hogy igazán jó arc :D Tegnap egy francia trois-t adott oda nekem. Kérdezi tőlem az egyik nő, hogy beszélek - e franciául? Én meg visszakérdeztem, hogy ő beszél-e magyarul? :D Jót nevettünk rajta, aztán valahogy csak kibogoztuk, hogy mit szeretnének :D 
• Sophie szerint az általam beszélt nyelvek: magyar, angol, spanyol!, olasz!, francia! és portugál :D
• állapot: egyre jobban szeretjük :)

- SUZANNA

• származás: lengyel
• a mindenki által rettegett manager :D 
• iszonyatos hangulatváltozásai vannak, még nálam is rosszabb! :D Na, erre kössetek csomót! :D 
• egyik percben olyan euforikus, hogy azt hiszed szétreped a feje, annyira mosolyog, utána meg mindenkit megutál :D egyik percről a másikra.....
• engem annyira még nem stresszel, de látom, amit a többiekkel csinál és ár vértezem magam a jövőre...:) 
• mivel most van Húsvét, kitalálta, hogy mennyire jó ötlet lenne, ha pár pohárra rajzolnánk tojásokat és nyuszikat, no meg ráírnánk, hogy Kellemes húsvéti ünnepeket! és, aki olyan szerencsés, hogy abból a pohárból iszik, az kap ingyen arany csokiérmét....No, ennek az lett a vége, hogy Lua rajzolt valamennyi, aztán másnap Suzanna kiírta, hogy mindenkinek rajzolnia kell....persze senki sem tette meg :D Nagy 'szerencsémre' elkapott, mikor éppen mentem volna haza, hogy akkor rajzoljak már párat...ez azt jelentette, hogy 1 órával később végeztem. Marhára örültem neki! Mivel annyira tetszettek neki a munkáim, másnap is ráhúzhattam....:D jupppíííí :D Ezért ráírtam magyarul ÉS portugálul a poharakra a köszöntést! :D Ezt nektek!!! :D 
• állapot: kicsit tartunk tőle, mert maszkot visel, ami zavar

- VICTORIA

• származás: brit
• ő a legfiatalabb kollégám, 19 éves
• konkrétan a felét nem értem annak, amit mond és ezen mindig jókat derülünk :D 
• szeretek vele dolgozni, beszélgetni 
• semmi különösebb sztorim nincs vele kapcsolatban :D 
• állapot: szeretjük :)

- HADI

• származás: pakisztáni
• nagyon rá voltam kattanva egy ideig, pedig abszolút nem az esetem :) 
• jól elhülyéskedünk, elbeszélgetünk, ha éppen kommunikatív kedvében van 
• a héten sajnos szabadságon volt, úgyhogy nem láttam
• nagyon jól tudunk együtt dolgozni, mert olyan nyugodtság árad belőle, ami nekem nagyon jót tesz
• állapot: szeretjük :)

- SAUD

• származás: pakisztáni
• eléggé keveset beszélgettem eddig vele, úgyhogy nem igazán tudom behatárolni a srácot
• alapjáraton egy kedves gyerek, semmi gondom nincs vele
• állapot: egészen kedvelhető alapanyag :) 

- SAAD

• származás: pakisztáni 
• nagyon csipázom :D igazán jól elvagyunk, nagyon jól tudok vele együtt dolgozni
• állandóan énekel :D 
• mindig mosolyog, arany szíve és persze őt is kedvelem :D (ez már betegség, tudom!!! :D ) 
• tegnap éppen ismét tovább kellett maradnom, így annyira már nem volt jó kedvem, mire megkérdezte, hogy tudnék-e neki valamiben segíteni, mondtam, hogy nem :D Erre rámosolyogtam, mondom, oké, miben kéne....és megkérdezte, hogy miért vagyok mindig ilyen mufurc :D Mondtam, hogy csak azokkal vagyok ilyen, akiket kedvelek, úgyhogy ezt érezze megtiszteltetésnek :D Éééééés gondoljon bele abba, hogy milyen lehetek azokkal, akiket nem csipázok.....:))))
• állapot: felettébb kedveljük ;)

No, remélem, hogy most már minden személy a helyére került a fejetekben :D Gondoltam, kicsit kitisztázom a szituációt :)

A Húsvétról annyit, hogy ma (vasárnap) nem dolgozunk, holnap sajna már igen. Illetve jövő héten 6 napot dolgozok és csak a vasárnapom lesz szabad...:((( Elrontották a beosztást és én vagyok az új seprű...:D :( 

Lényeg a lényeg: egyre jobban becsülöm azokat, akik évek óta űzik ezt a kemény fizikai munkát igénylő ipart (bármennyire is furcsán jött ez most ki :D ), ugyanis én rohadtul elfáradok benne....ez az igazság :))) 

Kellemes ünnepeket Mindenkinek! Jó sonkazabálást :D No meg, kellemes locsolkodást annak, aki azt élvezi! ;) 

A csodálatos vasárnapom után elérkezett az első munkával (is) töltendő hetem. 

Én naiv, azt hittem, hogy már hétfőn kezdek, de igazából nem a kávékészítést kezdtem el effektíve, hanem a papírmunkát, ami a Starbucks melóval jár. Oh,boy! 2-re értem be a kávézóba, de csak fél 3-kor álltunk neki Suzanna-val (manager - jegyezni!) kitöltögetni a dolgokat. Itt alap, hogy megkérdezik, hogy milyen kávét iszol, amint megérkezel kb...:) Az már más dolog, hogy nagy szemekkel néznek rád, ha éppen sima eszpresszó a válaszod, mert itt mindenféle löttyöt kevernek össze-vissza, no de erről kicsit később. Egy szó, mint száz, elkezdtük a munkába lépéshez szükséges dokumentumok kitöltését (szerződés, on-line rendszerbe való felvitel, egészségügyi kérdőív, halál esetén kire hagyom a 'vagyonomat' - Anci, Téged jelöltelek meg...:)) 

Ezután érkezett a csodás része a dolgoknak. Annyi, de annyi előírásnak és szabálynak kell itt megfelelni, hogy az valami hihetetlen. Persze, tudom, ez mindenhol van, de mivel én még nem dolgoztam ilyen típusú helyen, így azért eléggé mellbe vágott a dolog. Elméletileg 5-ig lettem volna, de aztán negyed 7-kor tudtam csak befejezni a különböző szabályzatok átnyálazását, mert ugye mindegyikről ott rögtön ki is kellett tölteni egy kis kvízt. (HACCP angolul és efféle finomságok...) E mellé még kaptam egy 50 oldala kis füzetet, amit a héten ki kell töltenem szintén hasonló kérdésekkel kapcsolatosan. Ebben azonban sok olyan dolog van, amit otthon abszolút nem tudok megcsinálni, csak a bent, ugyanis kézikönyv kell hozzá, illetve a manager. Ki van ez találva, kérem :) 

Az első munkanapom így kávékészítés nélkül telt, de legalább annyira fárasztó volt, mintha lattekat csináltam volna egész nap :D 

Kedden és szerdán szabad voltam, mert már előre szóltam Suzannanak, hogy NI-interjúm lesz. (NI szám: ami itt szükséges a munkavállaláshoz. Ha jól értettem, akkor itteni TAJ-szám szerűűűűűűűűűség. Igazából ugye már enélkül is el lehet kezdeni dolgozni, de hosszú távon elengedhetetlen.)

Az NI interjóm Camdenben volt. Nem messze az egyik kedvenc részemtől Londonban. Csodás hippiüzletek, színes-szagos lények és miegymás :D Nu, a lényeg, hogy elég könnyen megtaláltam a helyet, de 3/4 órával a szükséges időpont előtt érkeztem, így még várnom kellett. Igazából 3-ra mentem volna, de 3/4 3-kor felmentem a kijelölt emeletre és már szólítottak is. A lényeg, hogy nagyon nem szeretik, ha késel. Ezt külön ki is emelték a Londoni Magyaroknál.Ugorjunk oda, hogy Andrew volt az interjúztatóm. Kínai emberke, aki csodás brit angolt beszélt. Egyáltalán nem volt furcsa! :P Emőke persze ismét bemutatkozott, mivel amint leültem már pisilnom is kellett. Nem nevet! Tényleg így volt :D Nagyon furcsa módon nincs náluk WC, ezért át kellett nyomulnom a szomszéd Mekibe, aztán visszadzsalnom Andrewhoz. Utána már meg sem lepődtem, hogy mellettem 2 magyar srác ült éppen :) Elbeszélgettünk, amint vártuk az ügyintézés egyik menetét. Az egyik srác már 8. éve van kint, a másik most jött ki dolgozni. Kertészkednek, de mindenképpen otthon képzelik el öregségüket, csak hát addig is meg kellene élni valamiből, ugyebár. 

Lényeg a lényeg, elég hamar lement az interjú, azzal nem volt semmi gond. Időközben Andrew magához vette az útlevelemet és a személyimet, majd mondta, hogy üljek vissza a váróba, de semmiképp ne menjek el az irataim nélkül. Nem volt tervem, elhihetitek. :) A vicc csak az volt, hogy míg mások 10-15 perceket vártak maximum, addig én 45 percet ültem Godot-ra várva. Később belegondoltam. Lehet, hogy Andrew bosszúja volt ez a pisilés miat...HÁHÁÁÁ!! :D :D Sebaj. Akkor éppen nem voltam nagyon boldog a várakozás miatt, de ez legyen a legnagyobb gondom az életben, nemde? 

Sajnálatos módon eléggé hamar elment a keddem ezáltal. Majd szerdán Blankával nyakunkba vettük a környéket és beiratkoztam a közeli könyvtárba. Ezt is Blanka mutatta meg. Nagyon jó kis hely! Sok-sok angol könyv, mindenféle tanuláshoz használható könyvecskék. On-line kellett először regisztrálni, majd ott megkeresték az adataimat, kértek egy lakcímigazolást és mivel tudtam ilyennel szolgálni ez elég is volt nekik. (Mellékesen jegyezném meg, hogy nem kértek el egy árva petákot sem. Szabó Ervinbe mennyibe is kerül beiratkozni??? - Bocsánat, de nekem az a mai napig kivágta a biztosítékot! :D) 

Ezután elmentünk Kilburn Highroad-ra (asszem:)) ahol sajnálatos módon szép-szép ruhákkal teli boltban is jártunk. Nem vettem semmit, de sajnos már tudom, hogy merre van...:D Veszélyes terep :P Vásárlótúránk után visszatértünk a lakásba, majd megpróbáltam tanulni kicsit, töltögetni a könyvet, de hamar feladtam. ad1: felcsesztem magam, hogy mennyire nem tudok angolul, hogy még ezt sem értem meg :D ad2: rájöttem, hogy ehhez én kevés vagyok :D No meg aztáááááááááán készülni kellett, mert végre találkoztam Hutyival!!!!! :)))) Előbb persze Gáborral mentünk be a belvárosba, mert segítettem neki napszemüveget nézni. (Legalábbis remélem, hogy segítettem :D) Én is vettem volna egyet, de konkrétan nem lehetett összecsukni, úgyhogy inkább letettem róla. :D Tesómmal hárman beültünk egy Mekibe (jelszó:költséghatékonyság!) és nagyon jó volt ismét dumálni...vannak, akikkel egyszerűen nem tudsz szomorú lenni :) /Persze a Mekiben is találkoztunk magyarral. Egy magyar srác DAVIDE takarított körülöttünk és törölte le az asztalunkat. Aranyos volt. És ismét rájöttünk, hogy itt senkit sem szabad hangosan szidni:P /

A mai nap viszont TÉNYLEG elkezdtem dolgozni! :) Személyes betanítóm Zuhra, aki Szomáliából származik és fekete lepellel fedi el magát. Az arca látszik csak ki, meg persze a kezei, de minden mást el kell takarnia. 23 éves kis csaj, mondjuk én többnek néztem, de nagyon aranyos! :) Eddig még nem nagyon szólhatok rosszat a kollégákra. Hála az égnek. Szóval Zuhra segít nekem megtanulni a dolgokat, ami azt jelenti, hogy egy beosztásunk van, mert az elejétől a végéig vele leszek.

Első nap már úgy kezdődött, hogy nem jutottam be a boltba :D Tudni kell, hogy a mi üzletünk egy New Look nevű ruhaüzlet második emeletén található. Azt hinnétek, hogy el van dugva a drága, de majd mindjárt jön egy ezt meghazudtoló sztori! :D Szóval mondja nekem Suzanna, hogy majd csak dörömböljek be az ajtón és az eladó csajok beengednek. Hát úgy engedtek be, mint Titeket! :D Oké, akkor felhívtam az üzletet, Suzanna elkezdte magyarázni, hogy merre menjek, persze sikerült egy másik raktárba bemennem valami ukrán munkások közé, akik aztán továbbküldtek...majd egy aranyos fekete bácsi segített megtalálni az utat! :) Egy kód is kellett volna a lifthez, de én addigra már leraktam Suzannat, mert kaptam lent egy működő kódot. Mosolygott is rám nagyot, mondta, hogy éppen akkor nyomtam ki, amikor elkezdte volna diktálni a kódot a lifthez...hááááát mondom, anyám, ne aggódjál! Megoldottam :D 

Ezután elkezdtem a napot Zuhrával. (Kaptam egy kis dorgálást, mert 4 perccel előbb csekkoltam be a rendszerbe, mint kellett volna :D ) Feltöltöttük a sütis pultot, ott is annyiféle dolog van, amit jegyezni kell, hogy nem is hittem volna :) Ilyen meg olyan cetliket kell írni egyesével, hogy mit meddig lehet felhasználni. Álom :) 

Eztán nagy mosolyogva mondja nekem Zuhra, hogy akkor coffee-tasting következik. Mondtam, hogy ez nagyon jól hangzik, hogy mi kávét fogunk kóstolni, de sajnálatos módon az elmúlt 2 napban úgy ellepte a takony az ízlelőbimbóimat (már bocsánat :D), hogy semmi ízt nem érzek.....se szagokat/illatokat, se ízeket. Azért választottam egy guatemalai kávét, amihez browniet és banános sütit ettünk. Állítólag egész jó volt :D :D :D 

A nap további részében kávékészítést tanultam. Már tudok egyszerű lattét és cappuccinot csinálni. Tudom, nem nagy kunszt egyeseknek, de én nagyon örülök neki! :D Baromi nehéz rendes tejhabot készíteni, mert nem mindegy, hogy meddig hallod azt a hangot, amit kell.....huhh, még álmomban is az a hang lesz a fejemben, szerintem :D Volt egy 10 perces szünetünk, majd egy 30 perces hosszabb. Összességében 9-től fél 5-ig voltam bent. Az utolsó fél órában megpróbáltuk összeszedni, hogy akkor mi lesz a házi. Jaja, olyan is van! :D Mivel a nap folyamán nem sikerült azért mindent megtanulni (béna vagyok,tudom:D) ezért házinak kaptam, hogy a meleg italok rövidítéseit tanuljam meg. Zuhra nagyjából összeszedte őket nekem, de ezt holnap délelőtt fogom megtenni, mert ma már semmi nem megy bele az agyamba....nincs több kapacitás...ennyi :D 

Volt egy olyan óra, amikor konkrétan 40 ember állt sorba.....pffffff gyerekek. Ieva, a lett kolléganő. aki szerintem totál unja és utálja a munkát :D osztogatott pohártartókat, amikkel 25 pennyt lehetett megtakarítani. Én nem tudom, hogy egy iskolába ment-e be, vagy csak éppen egy kirándulócsoport botlott bele a bejárati ajtónál, de annnnnyi gyerek jött be, hogy azt hittem besz*rok! :D Erre ott álltunk egy normálisan működő kávégéppel ,mert a másikon valamiért nem lehetett tejet forralni, egy betanuló Emőkével, aki örült a fejének, hogy tud lattét csinálni, JA meg persze cappuccinót. Ebből egyet sem kértek :D :D :D Amúgy nem volt gond! Mindenki éppen azt adott oda, amit tudott, én meg csináltam, amit tudtam. Sorra kérdeztem mindenkitől, hogy mibe mit rakjak. Nem mindig jött össze, de azért csak lement a sor :D És tényleg nagyon segítőkészek a munkatársak, csak azért a végére olyan gubanc lett a fejemben, hogy a saját nevemet sem tudtam volna lebetűzni szerintem :D Azért kellemes elégtétel volt a "Good job!" mindenkitől! :) Nőtt a májam! És már el tudom fogadni, ha dicsérnek, képzeljétek!!! Ez nagyon jó érzés :) Van egy Victoria nevű kollégám, 21 éves, brit kis csaj. Vele röhögtünk nagyokat, mondja nekem, hogy attttyaisten mennyien vannak....én meg nézek rá, mondom nekem mondod!? :D Nyomulok itt a lattémmal, ezek meg állnak sorba a "vaníliaszirupos-karamell macchiato-amin-ne-legyen-hab-és-sovány-tejből-legyen-de-legyen-rajta-karamell-öntet" kávéjukért :D :D :D És akkor még egyszerűt mondtam. Lényegében jól telt az első napom. Tetszett a pörgés is! Totál leszívott agyilag. Most érzem igazából :) Mindazonáltal várom a holnapot, a még több tanulást, a csodás pénteket, illetve hétvégét....ha most nem tanulok sokat, akkor soha :D 

A munkatársak jófejek. Van egy kínai avagy koreai, mea culpa, de nem tudom megállapítani, hogy mégis honnan jött, munkatárs (Sophie), akinek alig érteni az angolját, de aki nagyon aranyosan megigazította a galléromat, miközben nagy munkában voltam a kasszánál :) Ja,igen. Már kasszáztam is.....! Kissé lassú voltam, ugyanis feltorlódott a sor...:D Legalább megpróbáltam :D 

A lényeg, hogy mindenki biztat, mondják, hogy ügyesen dolgozok. Zuhra pedig nagyon ügyesen tanít. Persze van, amikor kissé gyorsan mondja el a dolgokat, de amikor már látja, hogy pirosan villognak a szemeim a túl sok információtól, akkor kicsit lassít :D 

Holnap kasszázásra és jeges italokra fel! Reméljük kibírom az újabb napot! JA és zárós leszek. Mármint zárásig ott kell maradnom, úgyh holnap is agyilag zokni mode - ON! :) 

Pusz-pusz!

Sziasztok kedveseim! 

Úgy döntöttem, hogy virtuális tollat ragadok, ugyanis annyi ember kérdezi tőlem, hogy mi a helyzet és hogyan telnek napjaim, hogy nem bírok válaszolni. (Hála az égnek, teszem hozzá!) 

Igyekszem érdekes és értelmes témákkal megtölteni kis blogomat, hogy mindenki tudja, hogy mi történik éppen velem. Nem tudom, hogy mennyire sikerül majd átadni az élményeket, de megpróbálom. Tényleg. :)

Kezdjük ott, hogy megérkeztem Londonba. Tá-dá! :) A repülőúton minden rendben volt. Két sorral előttem ült egy kisfiú, aki 40 percen keresztül olyan zajjal hisztizett, hogy még. Szegény apja nem tudta, hogy mi érte, mert állítólag azt megelőzően nem volt ilyen. A lényeg, hogy beértem Lutonba. 

Előzetesen ugye kértem már transzfert a Londoni Magyarok irodába. Sikeresen megtaláltuk egymást Viktorral, aki az úton elmesélte élete egy részét és ellátott jó tanácsokkal, ötletekkel. Jól jönnek ezek a kapcsolatok még. Soha nem lehet tudni...:)

Tesóm és Krisztián már az első napon eljöttek hozzám. Mire én a házhoz értem, ők már a környéken kávéztak :) Annyit kell tudni erről a részről, hogy nagyon barátságos. A metrómegálló kb. 10-15 perc gyalog, ami nagyon baráti. Több busz is jár a vonalunkon, bár ebből még egyiket sem használtam. (Kivéve az éjszakait tegnap, de azt lejjebb.) Nekem egészen külvárosi hatása van a résznek, aranyos házakkal, 5 lépésre tőlünk egy park és nem messze vásárlási lehetőségek. 

Szóval már első este bementünk a centrumba, megismertem a metrót és elköszönéskor egyedül jöttem haza. Nem kicsit voltam oda, konkrétan öklömnyi méretű volt a gyomrom, DE sikerült! Nagyon büszke voltam magamra! Éljenek az apró sikerek! :) 

Azt tudni kell, hogy szobatársam nem tudta, hogy jövök, mert kicsit információáramlási probléma volt az ügynökségnél, úgyhogy este már itt voltam, amikor hazaért. Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy vele vagyok egy szobában, mert nagyon jól megértjük egymást. Neve: Blanka. Kérem jegyezni a neveket, mert lehet, hogy egy idő után sok lesz. :D 

Szóval Blankával első találkozáskor már elkezdtük lefektetni az alapköveket, nagyjából megismertük egymást a kezdeti benyomások alapján és azóta is egyre jobban egymásra hangolódtunk. Ezt az abszolút megérti, aki volt koleszos, avagy osztott már meg szobát valaki mással. Mivel mindketten felnőtt nők vagyunk, egyáltalán nem mindegy, hogy kivel lakunk együtt. Az intim szféra azért itt egy kicsit eltűnik, de úgy gondolom, hogy már most vagyunk annyira jóban, hogy nem fogjuk egymást nagyon zavarni, vagy ha igen, akkor szólunk a másiknak és megbeszéljük. Az elején alapvetően én voltam a zavaró pont szerintem, mert ugye munkakeresés alatt azért egyértelműen előbb hazaértem, mint Blanka. Ami viszont nagyon jól esett és nagyon jót tett a kapcsolatunknak az az, hogy Blanka észlelte a pozitív kisugárzásomat, ami itt hála az égnek bontakozik rendesen, és feltöltődött. (Ahogy Ő fogalmazott. :)) Mindazonáltal nagyon jó, hogy mosolyogva kelünk, sokat nevetünk és igyekszünk az élet pozitív oldalát nézni mindketten. Ennek kimondhatatlanul örülök!!!

Ezután jött az első nap. 

Nem mondom, hogy egyszerűen indultak el londoni napjaim, ugyanis konkrétan majdnem elsírtam magam az első reggelen. (Ha béna bevallani, ha nem.) Talán akkor esett le kicsit, hogy akkor tényleg itt vagyok. Ez van. Nem otthon. Szerencsére Blanka ébredése után meggyőztem, hogy mutassa meg nekem a legközelebbi Lidl-t, mert az az egyik legolcsóbb bolt. Útközben persze be kellett térnünk egy szomszédos boltba (Matalan), ahol nagyon sok szépséges ruha van, nem is olyan iszonyatos áron. 

Tehát elindultak a napok. Gáborral többször is találkoztunk. Beültünk kávézókba, hogy önéletrajzot alakítgassunk és elintézzük nekem a SIM-kártyát, ami kicsit körülményesen ugyan, de hála az égnek meglett! :)) Ezután tudtam effektíve elkezdeni az álláskeresést, mert telefonszám nélkül ez egy kicsit nehéz lett volna. De ne szaladjunk előre.

Az első héten nagyon szép napsütéses időnk volt! Olyannyira, hogy Blanka rávett, hogy utazzunk el Brighton-ba pénteken avagy szombaton és olyan szerencsénk volt, hogy Gábor, illetve Krisztián is off-osok voltak, így négyesben vágtunk neki. Az alapjáraton 30 fontos jegy helyett tesókám olyan jó csoportos ajánlatot talált, amiből 5 fontos jegy lett fejenként oda-vissza az út. Nagyon jó volt! Igazán jól éreztük magunkat! Ettünk,ittunk,sétáltunk,nevettünk,táncoltunk....volt itt minden, kérem szépen! :)

Ugorjunk erre a hétre, amikor is elkezdtem a kilincselést az önéletrajzokkal. Az elsődleges célom az volt, hogy legyen állásom egy olyan csapatban, akik aranyosak, kedvesek és segítőkészek. Ez igazából 3 nap alatt sikerült. Nagyon sok helyre leadtam az önéletrajzot, a kezdeti "jesszusom,de ciki, én ezt nem csinálom meg" gondolatokon túllépve, mindenhol kértem a managert és nagyon szimpatikusak voltak. Tényleg kb. 1-2 helyen voltak kicsit mufurc arcok, a többin mind normálisnak tekintették ezt. :) 

Szerdán aztán éppen az egyik Starbucksban voltam, ahol nagyon kedves volt a manager, majd fél óra múlva kérte, hogy menjek vissza egy interjúra. Ez megtörtént, ahol 1 órán keresztül beszélgettünk, mindenféle mondatokra kellett reagálnom, majd példákat hoznom. Tetszettem neki, úgyhogy péntekre lebeszéltünk egy próbamelót, ami 4 órás volt. Ugyanezen délutánon csörög a telefonom, hogy egy másik STBCKS-ba is menjek el próbamelóra, mert kezdenek eléggé sokan lenni és kellene ember. Mondom, oks. Ott csütörtökön voltam, csak 2 órát. A meló végén mondta a manager, hogy mindenkinek szimpi voltam, tetszik nekik, hogy mosolygós vagyok és jó a kisugárzásom, úgyhogy örülnének, ha ott dolgoznék. Kértem, hogy hadd adjak péntek délután választ, mert nem kívántam lemondani a már előre lebeszélt próbanapomat. És milyen jól tettem! :) 

Pénteken is megvolt a próba. Hasonló feladatokat kellett csinálnom, mint előtte. A lényeg, hogy a pénteki csapatot választottam, mert sokkal szimpatikusabbak voltak és a légkör is jobban tetszett. Hétfőn már kezdek is, lepapírozzuk a dolgokat és elkezdődik a tréning is. Az elején azért meg kell húzni a dolgokat (pénzügyileg), mert 30 óránál többet nem dolgozhatok, amíg betanulok, de nem lesz gond. Jó lesz. Érzem! :) 

Hogy ezt megünnepeljük, volt osztálytársammal, Vikivel végre valahára találkoztunk és beültünk egy bárba koccintani. Nagyon jópofa hely, egészen helyes emberkékkel! :) Táncoltunk is a végén, úgyhogy minden igényt kielégített a hely :)

Szombaton Blankával mentünk bulizni egyet egy 'tigertiger' nevű helyre, ahol több terem van, mindenhol más típusú zenével. Itt szintén nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk egész este! :)) Utána aztán eltipegtünk az éjszakai buszmegállóig, ahol pont jött a buszunk! Iszonyat nagy mázlink volt! A leszállás mondjuk kicsit merészre sikeredett, mert majdnem a bokánkat törtük, ahogy lejöttünk az emeletről, ugyanis kicsit későn észleltük a megállót. De még élünk! :D 

Ma meg elmentem vásárolni a Lidlbe és olyan csodás élményben volt részem, hogy még! Már múltkor is hallottam, ahogy gospelt énekelnek, de nem mentem be. Ma viszont, ahogy elhaladtam a templom bejárata előtt, már köszönt egy bácsi, hogy "Good morning!". Én visszaköszöntem, aztán mentem, mert mihamarabb le akartam tudni a vásárlást. No de! Megyek vissza, ismét hallom a dalolászást. Gyerekek......ez valami iszonyatosan gyönyörű!!!!!!!Az a fajta ének, ami miatt rögtön libabőrös leszel, ha meghallod. Több sem kellett nekem. Megyek a bejárat előtt, nagyon mosolyog rám a bácsi, mondja, hogy menjek be nyugodtan. Én azt hittem, hogy nem illik. Narancssárga harisnya és társai. Amolyan "emőkésen" felöltözve beléptem a templomba. Konkrétan olyan volt, mint amit a filmekbe lehet látni és hallani! Nem voltak nagyon sokan, de úgy bezengték a templomot, hogy eleredt tőle még a könnyem is.....Ez most nagyon csöpögősen hangzik, meg nekem is furcsán, mert nem vagyok hívő, de ott aztán tényleg éreztem valamit. Nem hiszem, hogy Istenhez lenne köze, inkább ahhoz az energiához, ami az ottani emberekből áradt.....! Énekeltek, persze nem ült senki, táncoltak, kezüket magasba emelve élvezték a dalt....hát valami hihetetlen élmény volt! 

Kb. 10 percet voltam csak bent, kifele menet mondtam a néninek, hogy kicsit alul öltözöttnek érzem magam, de mondta, hogy őket nem érdekli ez. A lényeg, hogy jöjjek vissza és hozzam magammal a barátaimat is. No, ez a nem mindegy. Ez az, ami itt valami iszonyatosan tetszik. 

Nem érdekes, hogy fehérként bemész egy CSAK feketékkel telt templomba. Nem néznek ki. SŐT! Visszahívnak! Igazán megható volt és nagyon felemelő érzés! :) 

Befejezésként: Jól érzem magam. Tudom, még nem dolgozok, majd akkor beszéljek. Akkor is jó lesz. Fő a pozitív hozzáállás! Nem bántam meg, hogy itt vagyok. A "mi lett volna, ha" letudva. Kedvesek az emberek. Megköszönik a buszon, ha leengeded őket. Rád mosolyognak az utcán. Nem néznek hülyének, ha TE mosolyogsz rájuk. Mindenkinek "darling, honey, my love" és társai megszólítás dukál. 

Igazán pozitívan tekintek előre. Várom, hogy mit hoz az élet. Nem várom a sült galambot. És néééézd már, itt sem kolbászból van a kerítés. Mindazonáltal egy igazi élmény. Sok-sok új embert, gondolatot, illatot, érzést, és élményt élek itt meg. Kicsit megtisztult a fejem. Nem is tudom igazából elmagyarázni, mert nem lehet. :) Aki ismer, az úgyis megérti. :)

Foly. köv.