Kedves, drága, még mindig kitartó olvasóim!
Olyan régen írtam már bejegyzést, hogy majdnem hülyét kaptam, amikor megnéztem a dátumot! J Igazán sajnálom, hogy ennyire lehanyagoltam csodás gondolataim megosztását….szánom-bánom bűnömet! De most igyekszem összeszedni magam.
Az igazság az, hogy egy ideig írtam, hogy milyen dolgok is történnek egyes napokon, de aztán annyi minden volt, hogy már az is soknak tűnt, amíg leírtam….hehe….ördögi kör.
Kezdjük a témákkal:
- MUNKA:
Mint azt gondolhattátok, kerestem másik állást. Egy ideje ráálltam a témára és voltam is pár interjún.
Az első helyen (is) csoportos interjú volt. Elég sok munkánál csinálják ezt, egyrészt, mert időt spórolnak vele, energiát, plusz rögtön láthatják, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a többi jelentkezőhöz. Ebből elég sok mindent le lehet szűrni.
Az interjú napján elindulok otthonról, mint a jó gyerek. Ha az ember Londonban él egy ideje, akkor megszokja (meg kellene…), hogy akármikor eleredhet ez a fránya eső. Emőke még nem szokta meg. Szépen megcsináltam a hajam, ahogy kell. Kimegyek az utcára és mire kiérek a metróból, elkezd esni ez a csoda. Na mondom, királyság! Az ember nézzen már ki normálisan, ha interjúra megy. Nem jött össze! J
Lényeg a lényeg, megvárattak minket kicsikét. Természetesen… J Találkoztam Juliával, egy nagyon cuki osztrák lánnyal, akivel elég hamar megtaláltuk a közös hangot. Az interjúról olyan sokat nem írnék, mert nem igazán éreztem azt, hogy húúúúú de jó lenne itt dolgozni! Mármint nagyon jópofa hely…nagyon jól néznek ki a kávézók, de a bér kevesebb lett volna, mint amit most kapok. Kevesebbért nem éri meg elmenni sehova.
Miután végeztünk az interjúval, Juliával elmentünk egyet sétálni, meg shoppingolni, aztán letelepedtünk egy parkba a kis szendvicseinkkel és beszélgettünk. Nagyon jófej lány! J Az ember eléggé hamar kialakít itt barátságokat, mert sokkal nagyobbra értékeli az emberi kapcsolatok fontosságát, mint máshol. Ez tényleg így van. Nagyon magányos tud lenni az ember Londonban néha. Ha nem lenne itt tesóm, meg barátok, mint Viki, Blanka és Hutyi, akkor én nem tudom, hogy mit csinálnék….valószínűleg már nem lennék itt szerintem. Vagy olyan depressziós lennék, hogy senki semmit nem tudna rólam! :D
Lezárva az első interjút: nem fogadtam el az állást.
A második hely, ahova mentem tesómon keresztül jött igazából. Az ő egyik munkahelyére küldtem el az önéletrajzomat (illetve az egyik magyar csaj továbbította a HR-snek…:D). Be is hívtak egy interjúra. Szintén csoportosra, de itt csak ketten voltunk egy olasz csajszival. Olyan kötetlen hangulatban beszélgettünk, hogy nem is tűnt fel, hogy interjún voltam. Ez persze biztosan azért is volt így, mert kicsit könnyebb azért, ha az ember úgy megy el interjúra, hogy van amúgy állása és nem azon az interjún áll vagy bukik szinte minden.
Szóval a második interjú is jól sikerült, úgyhogy el is küldött Marta, a HR-es, egy próbanapra. A barista melóknál ez alap. Kb. 3-4 órás intervallum, ahol megnézik, hogy mégis hogyan dolgozol, seggel állsz-e hozzá a munkához, vagy nem…a többiekkel és a vendégekkel hogyan bánsz stb. stb. A lényeg, hogy mindig csinálni kell valamit, nem szabad megállni, mosolyogni kell folyamatosan és kérdezni, hogy mit, hogyan csinálnak. Az első próbanapom a Waterloo metrótól volt nem messze. Az étterem közvetlenül a Festival Hall mellett van, ahol koncerteket tartanak, úgyhogy kissé forgalmas :D Emellett természetesen baromi nagy is….! Olyannyira nagy, hogy valahogy nem is éreztem a kötődést, amikor odamentem….egy magyar lány volt a barista, akivel együtt dolgoztam. Kb. 2 óra után már ott is hagyott egyedül, hogy akkor már vágod, hogy mit kell csinálni, én elmegyek tejért…mondom oké :D
De nem volt gond…megoldottam :D
A próba lejárta után viszont mondtam a managernek, hogy ez sajnos nem az én helyem lesz. Kérdezte, hogy „Túl forgalmas?”…..hát, mondom, anyám….most is az Oxford Circus mellett dolgozok, úgyhogy azzal nincs gond, ha valami forgalmas :D :D
Rögtön írtam is Martanak, hogy ez sajnos nem jött össze, aki fel is hívott, hogy akkor mondjam el, hogy mi nem tetszett, hogy s mint…nagyon rendes volt. Tudom, hogy ez a munkája, de attól még jól esett, hogy ténylegesen törődik azzal, hogy a hozzám leginkább illő helyet megtalálja nekem. Megbeszéltük, hogy elmegyek a Hampstead részben található étterembe, ami egy eléggé luxus környék. Nagyon jó hely! A másik próbanap előtti napon elmentem lecsekkolni a helyet, hogy mégis hogyan jutok majd oda és mivel. Óóóóóóó….totál elbűvölt:D Nagyon jól néz ki!! :D Zöld részek, parkok…tavacska….kicsi utcácskák….nem is olyan, mintha Londonban lenne az ember :D
Másnap visszamentem a próbanapra és nagyon szimpatikus volt. A kollégák is, a manager is normálisnak tűnik. Állítólag baromi sok magyar dolgozik ott :D úgyhogy mondta Marta (az ottani manager), hogy nem lesz gondom a beilleszkedéssel :D Mivel minden csodás volt és rózsaszín, így sikeresen vettem az akadályt. A probléma csak annyi, hogy nekem itt 2 hét felmondási időm van, pedig örültek volna, ha egy hét után már tudok kezdeni…:D Tudtam, hogy ez nem lehetséges!
A felmondásom beadása nem volt egy kifejezetten felemelő élmény. A próbanapom kedden volt, Suzanna másnap nem dolgozott, így tudtam, hogy leghamarabb csütörtökön tudom beadni. A problémán még az is dobott, hogy szerdára olllllyan iszonyatosan szarul éreztem magam, hogy alig bírtam lehúzni a shiftemet…..de 9 órás shiftet kicsit nehéz helyettesíteni, így bementem dolgozni. Mindenem fájt, taknyos voltam, alig volt erőm….nem éppen ideális barista :D Mondtam Sophie-nak, hogy túlnyomom magam a dolgon, de másnap nem fogok nyitni Suzannaval. Inkább kialszom magam.
Ez jó döntés volt, ugyanis péntekre klasszisokkal jobban éreztem magam, így megújult erővel adhattam be a felmondást. Mondanom sem kell, hogy Suzy kicsit sokkot kapott. Mondja, hogy adjak már neki 4 hét felmondási időt…na, mondom persze :D Bocsi, de lehetetlen :D
Aztán elkezdte kérdezgetni, hogy miért nem szóltam előbb, hogy keresgélek…mert, hogy akkor be tudott volna már tanítani valakit….hát….nem normális! Gondolta, hogy szólok, hogy Te, figyi….szeretnék elmenni, mert totál kikészítesz és nem elég az óraszámom…no, meg a pénz is lehetne kicsivel több :D Aztán, ha nem találok semmit, akkor meg mosolygunk tovább egymásra, mint két szerencsétlen? Totál hibbant a nő…
Na mindegy. Beadtam neki a dolgot. Megkért rá, hogy ne mondjam el a kollégáknak, hogy ne legyen pánik. (Persze, a kollégák ¾-e már tudja a dolgot egy ideje…:D )
Ezek után reméltem, hogy nem kell részt vennem a vasárnapi karácsonyi megbeszélésen, mivel már nem leszek ott. Tévedtem. Az egyetlen olyan napon, amikor aludhatnék, mert végre nem megyek próbanapra és sehovaaaa, fel kellett kelnem, hogy beérjek 10-re erre a szarra. Na mindegy is….totál felesleges volt az egész.
Most 3 napig amúgy zárva leszünk, mert véglegesítik a New Look új arculatát, ezért más store-okban fogunk dolgozni. Ma is megyek délutánra…és zárok. Hát, különösebben nem hat meg a dolog. J
Holnap offom van és megyek téli kabátot nézni Juliaval J Annnnnnyi sok-sok-sok felesleges pénzünk van, hogy kénytelenek vagyunk elkölteni :D
Úgy érzem, hogy a munka fülecskét elég rendesen kiveséztem.
- MAGÁNÉLET:
Ezen téma bizonyos részeit nem fogom kivesézni, mert éppen engem is kiveséztek nemrég… hogy ilyen csodás szófordulatokkal éljek….:/ De nyugalom. Minden rendben lesz… helyrerázom magam hamar.
Ezen felül történnek a dolgok itt. Voltam EDDA koncerteeeeen!!!! Gyerekeeeeek!!! Nagyon király volt!! Viki barátnőm exkluzív interjút csinált velük és bejuttatott engem is a helyszínre. Atis még külön köszönt is nekünk a koncert előtt :D :P hehe….Nagyon tetszett az este! Jó volt kicsit magyarul tombolni. A nagyobb, régebbi, örökzöld számokat én is ismertem és kiabáltam….és azért érdekes volt, hogy milyen megható érzés olyan dalokat énekelni, mint a Hűtlen itt Londonban. A többi, itt élő londoni magyarral….jó érzés volt J
Ezen felül kedves Blankámnak a szülinapját is megünnepeltük. Sajnos nem jött össze az eredeti program, de jól sikerült kis este volt azért! J
Továbbá elkezdtem már karácsonyi ajándékokat venni. Idén igyekszem szépen, időben elkezdeni a dolgokat. Annak ellenére, hogy nem megyek haza karácsonyra, van itt is kit megajándékozni J Úgyhogy juppííí!!!
Azt hiszem, hogy most ennyi elég is. Remélem, hogy nemsokára újra írni fogok J Igyekszem. Tényleg!!
Sok-sok puszi mindenkinek!
